Igen, ez az Ultrabalaton. Az indulásig már csak 21-et kell aludnunk. Pár hete még a toborzás volt a legnagyobb feladat, most pedig kevesebb, mint 1 hónappal a verseny előtt próbálom minél többször rávenni a csapattagokat a futásra.
Van köztünk olyan, aki régen profi sportoló volt, van hosszútávfutónk, focistánk és országos bajnokunk is. Van, aki már 10 évesen 40 km-es távokat futott, aki már próbálkozott vele, többször újrakezdte, de végül nem folytatta; olyan, aki eddig utálta és olyan is, akinek eddig teljesen közömbös volt. Különböző történetek, indokok, vélemények, akár kifogások... Bármelyik esetet is nézzük, a lényeg ugyanaz: most futnak, és még élvezik is! A szerdai edzésekre lelkesen járnak és annak köszönhetően, hogy egy kollégiumban lakunk, bármikor összeszedhető a csapat egy körre a Kopaszi gáton vagy a Gellért-hegyen.
Miután regisztráltam a csapatot, elkezdtem gondolkozni, hogy mi lehet az, ami rávette és motiválta őket abban, hogy körbefussuk a Balatont, hiszen ilyet azért nem mindennap csinál az ember, főleg ha valaki teljesen a nulláról kezdi. Nem tudom, hogy az első margitszigeti futásukra a Rubint Réka által tartott bemelegítés, a szépségkirálynő-jelöltek esetleg a wii és az ajándék italok vonzották-e őket. Az is lehet, hogy csak simán futni szerettek volna egy jót. De valamiért eljöttek, és ha már ott voltak, akkor természetesen részt vettek az edzésen is.
Jött a következő szerda, majd a következő és az azutáni, végül pedig már teljesen egyértelmű volt, hogy mit csinálnak szerda délután. Minden alkalommal büszkén mesélik, hogy "Luca lefutottam egy szigetkört!", vagy éppen kettőt, vagy csak azt, hogy megállás nélkül teljesítették a távot. Most már ők kérdezik, hogy lesz-e szerdán futás, hogy mikor indulunk és milyen program lesz utána. Látszik rajtuk, hogy élvezik, de a 212 km-hez ez még kevés, ezért kíváncsi voltam az ő véleményükre is.
Balázs egyike azoknak, akik régen sokat versenyeztek, aztán valahogy a futások elmaradtak. "Próbálkoztam egyénileg újrakezdeni, de így nem volt olyan egyszerű rávenni magam. Aztán a Margitszigeten megtetszett a közeg, a hangulat és egy idő után kezdtem újra megkedvelni a futást, valahogy eltűnt az a véleményem, hogy túlságosan monoton és unalmas sport. Az UB pedig kitűnő alkalom arra, hogy újra kipróbáljam magam és természetesen kihozzam magamból a maximumot."
Ádám több éven keresztül profi versenyzőként futott, de ez sajnos már jó ideje véget ért. Úgy gondolja, hogy az UB-n az ember nem csak a többiekkel versenyez, hanem egyúttal magát is kihívja, vajon képes-e rá, hogy végigcsinálja a távot, és pontosan ezek azok a dolgok amik fejlesztik az emberi jellemet.
Aztán ott van például Zoli, Bibi vagy Mama, akik egyáltalán nem rajongtak a futásért, nem is igazán próbálkoztak vele. Zolitól az egyik legkedvesebb dolog, amit hallhattam, mikor azt mondta: "Eddig utáltam futni, most pedig már azt várom, hogy mikor megyünk legközelebb." Mama másfél hónapja kezdte, pont ekkor kezdődtek a szerdai edzések a Margitszigeten, így egyre több motivációt és támogatást kapott másoktól: "Egy éve még azt se hittem volna el, hogy 3 kilométert lefutok, de most már az UB sem tűnik olyan távolinak, pláne ilyen társakkal, akik közül jó párat már évek óta ismerek."
Bibi már sokféle sportot kipróbált, de a futásra még egyszer sem szánta rá magát: "Túl monotonnak gondoltam, semmi izgalmasat nem láttam benne és nem tudtam megérteni, hogy ezt hogyan lehet szeretni?! Miután hallottam a Nike-s futóedzésekről, gondoltam elmegyek, megnézem, bajom úgyse lehet belőle. Az első alkalom után csalódnom kellett. Természetesen POZITÍVAN! Futni sokkal-sokkal jobb, mint azt valaha gondoltam volna! Innen jött az ötlet, hogy jelentkezem az UB csapatba, ami akkor talán egy kicsit meggondolatlan döntés volt, hiszen elsőre még a teljes sziget-kört sem tudtam lefutni. De ennek így kellett lennie, egy újabb célt tűztem ki magamnak, ami rengeteg energiával és lelkesedéssel tölt el és a végére talán még egy rossz szokásomtól is sikerül megszabadulnom!"
Anikóval még nem sikerült személyesen találkoznom, így tőle kicsit részletesebb választ kaptam: "Nagyon szeretek futni. Sokat. Éjszaka a Balaton körül, fiatal, szimpi emberekkel, zenével, társasággal... Elég vonzó lehetőségnek tűnik, mert a táv abszolválható, de mégis jól hangzik azt mondani, hogy húúú lefutottam egy UB-t. :) Ezenkívül jó koordinációs képességet is igényel, hogy csapatként együttműködjünk, közösen beosszuk az erőnket, ha valaki kimerült egy frissebb átvegye a helyét. Szóval ez nem csak ilyen lefutok egy jó hosszú távot és élvezem a tájat dolog, hanem egy próba, hogy mennyire tud az ember csapatban dolgozni, felelősséget vállalni másokért."
Végül Zsoca válasza az, amivel zárnám a bejegyzést, aki röviden és tömören csak annyit mondott: "Mert rohadt jó érzés 10 km után beugrani a Balatonba és meginni egy hideg sört!"
Ilyen válaszok után nem gondolom, hogy bármilyen probléma felmerülhet, de addig még sok kilométer vár mindenkire! :)
