Utánfutó blog

Utánfutó blog

Heni, Jenni, Mesi, Soma, Luca és Bence az Utánfutók! Ezen a blogon a futásról írnak és arról, miért jó a sport még egyetemistaként is.

Mi vagyunk az Utánfutók

Utánfutók a Facebookon is

  

Kedves Naplóm!

2013.04.25. 10:18 dzsenaj

Tudom, egy ideje nem írtam neked, de mióta beköszöntött a tavasz, hirtelen felpörögtek az események és erősen lecsökkent a szabadidőm száma. Ezt ne vedd panaszkodásnak, élvezem, hogy zajlik az élet, csak tudod a suli és a munka… de ezzel nem is szeretnélek untatni. Ami inkább lényeges, amint megérkezett a jó idő, a Nike+ Run Club is kinyitott és már két szerdai futóbulin vagyunk túl! Emellett persze gőzerővel szervezzük az ambassador társakkal az UltraBalatonra az egyetemi csapatainkat, ezért az elmúlt két hétben jártunk a BGF, BME, Corvinus és ELTE sportnapján is. Tehát láthatod, tényleg akad tennivaló, de félre ne érts, élvezem minden percet, amit az egyetemisták és a futók között tölthetek!

Emlékszel még a januári fogadalmamra, ugye? Miszerint idén félmaratont fogok futni, és mi lenne jobb alkalom erre, mint a 28. Nike Félmaraton szeptemberben? Most már hivatalosan is megkezdtem a felkészülést és immáron szó sincs téli henyélésről és lazsálásról. Igen, tudom kicsit elengedtem magam az elmúlt hónapokban és alig futottam… De hidd el, tényleg nem kedvezett az időjárás, hideg volt, valamikor a hó is esett, hamar sötétedett, sok dolgom volt… Persze tudom, hogy ez mind csak kifogás, de igazán könnyű volt meggyőzni magam, hogy miért ne induljak el épp akkor, és miért lesz jobb majd holnap. Igen, ez a tipikus „holnap” volt, ami egy jó darabig nem jött el.

De április 10-én, pont az első szerdai futóbuli napján, amikor a Margitszigetre tartottam, a villamoson kaptam egy e-mailt a BSI-től az alábbi szöveggel:

„21 éves vagy idén? Futsz már egy ideje? Ajándékozd meg magad egy félmaratonnal, fuss 21 kilométert 21 évesen!”

Vicces, de idáig le se esett, hogy milyen jól hangzik a 21 évesen 21 km szlogen. Szeretek hinni abban, hogy nincsenek véletlenek, tehát egy jelnek vettem, hogy MOST jött el a napja, hogy tényleg elkezdjem a felkészülést. Ezért szépen beálltam a Vajda Zsuzsi által vezetett kezdő csoportba és elkezdtem velük az edzést. Bevallom, még kicsit szétszórt voltam és túlságosan örültem a sok ismerősnek, emiatt nem tudtam egyhelyben maradni és csak az edzésre koncentrálni. Ingáztam a csoportok között, hogy mindenkivel találkozhassak. Bemelegítettem és futóiskoláztam a kezdőkkel, futottam a középhaladókkal, a végén pedig 200 métereket és 100 méteret sprintelgettem a haladókkal. Teljesen kidőltem ugyan a végére, de éreztem, hogy ennek így nem lesz sok értelme hosszútávon, és rendesen kellene edzeni. Ezért képzeld, a múltkori alkalommal már szépen végigcsináltam az edzést a kezdőkkel, a mostani szerdán pedig a Zsani vezette középhaladókhoz szeretnék csatlakozni.

Jut eszembe, rémlik, amikor meséltem, hogy mennyire szeretek csak úgy random futkosni, amikor épp úgy tartja kedvem, és hogy ez mennyire jó? Neked bevallom, nagyon nem jó ötlet, ha konkrét terveid vannak a jövőben! Persze akkor oké, ha semmi célod nincs, de ha szeptemberben félmaratont szeretnél futni, nem elég akkor elindulni, amikor épp kedved van. De hála a tavasznak, a futóklubnak és a futótársaknak, ezen is sikerült változtatni, a munka és a suli mellett is belefér heti 2-3 alkalommal egy edzés. Persze az útvonalon nem vagyok hajlandó módosítani és továbbra is az adott pillanatban döntöm el, hogy épp merre kanyarodjak, de egyszerűen ezt élvezem. Mondjuk így az ötkilométeres tervezett edzésből könnyen lehet 6-7 km, ha nem ismered a környéket, de ennyi belefér.

Most viszont rohanok, mert még suliba kell mennem, utána pedig megyek edzeni a szigetre! Majd írok!

Jenni

Címkék: beszámoló napló 21

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.