Utánfutó blog

Utánfutó blog

Heni, Jenni, Mesi, Soma, Luca és Bence az Utánfutók! Ezen a blogon a futásról írnak és arról, miért jó a sport még egyetemistaként is.

Mi vagyunk az Utánfutók

Utánfutók a Facebookon is

  

Patacsata Normafán

2011.07.20. 11:04 phyllis

Ismét eltelt egy hónap és elérkeztünk a 3. Nike Futóbulihoz, melyet ezúttal a Normafa rémisztő árnyaktól hemzsegő, sötét erdejében rendeztek meg. Már napokkal korábban mindenki azt találgatta, hogy vajon ezúttal milyen meglepetések érik őket, mi pedig ez idő alatt azon dolgoztunk, hogy ismét felejthetetlen élményben legyen részük.

"Most már ment minden, mint a karikacsapás" — JENNI

Július 15-én pénteken újfent voltak olyanok, akik jócskán a meghirdetett időpont előtt érkeztek, vagy azért mert már nem bírtak otthon ülni, vagy a távolról érkezők vonata így ért be. Most már ment minden, mint a karikacsapás, mindenki gyorsan beregisztrált és már ment is tesztelni a legújabb Nike cipők egyikét. A bérelt buszok indulásáig azonban még maradt egy kis idő, és ez remek alkalom volt az ismerkedésre. Szép számmal jöttek oda a hozzám jelentkezettek, hogy megköszönjék, amiért itt lehetnek. Ezúttal is köszönöm, rettentően jól esett:) Ahogy körbenéztem, mindenhol fekete pólós fiatalok álltak csoportokba verődve, voltak, akik barátokkal jöttek, voltak, akiket az előző futóbulik hoztak össze, míg mások most ismerkedtek meg egymással.


"Felültünk mi is a szimpatikus 4-es számú buszra" — SOMA

Amikor szépen sorba helyezkedtek a buszok, egymás után, egyszerűen óriási látvány volt :) elindultak az emberek, ki-ki ahhoz, amilyen buszjegyet kapott, és a nyitott ajtók egy pillanat alatt felszippantották a tömeget :) kiürül a parkoló, a következő fázisához érkezik az est, mindenki vár. Felültünk mi is a szimpatikus 4-es számú buszra. Kaptunk két motoros rendőrt, akik ott várakoztak a buszsor előtt, hogy mikor adják ki a jelt az indulásra, ám a buszaink nehezebben tudtak kifordulni a kelleténél, mert egy-két autó rossz helyen állt. Aztán végre indulhatott a menet, amiről csak az árulja el, hogy kik vagyunk, hogy minden busz oldalán ott figyel a Fuss Budapest Trio matrica, egyébként lehettünk volna nyolc busznyi diplomata is – sajnos a kevéssé fontos fajtából, akik csak két rendőrt kapnak:) nekünk viszont az a két rendőr jelentette a tekintélyt, és rendőri felvezetéssel megindult a menet Normafára.

Eszter és Jenni javaslatára elkezdtünk vegyülni a buszon és mindenki beült valaki mellé, aki mellett még volt hely, és kezdetét vette a magunkról mesélni dolog, kicsit személyesebbé véve a hangulatot. Mindenki nagyon érdeklődőnek bizonyult, volt szó az eddigi Futóbulikról, az Ultrabalatonról, az Utánfutóról, szóval sok mindenről. Ha elkezdem a beszédet, ritkán van vége és most sem volt ez másként, hirtelen azon kaptuk magunkat, hogy kanyarodik a busz a parkolóba, és leszállás van.

Mindenkit meglepett a viszonylag nagy szél, és a vártnál alacsonyabb hőmérséklet. Hát igen, ez van a budai hegyekben. A nap még nem ment le teljesen, ahhoz, hogy nekünk jó legyen, így még várni kellett kicsit. Megnézegettük a jelmezeket, láttunk szellemeket, zombikat, vámpírokat, jokereket, denevért és miegymást – éljen a Telihold! Közös bemelegítés után szétoszlottak a csapatok, a szerint, hogy kihez jelentkeztek a Futóbulira jelentkezők, és elkezdődött a csapat-ismerkedés. Ki-ki különféle technikákat vetett be, láttam körbemasszázstól elkezdve minden féle dolgot, mi a játékokra fektettünk nagyobb hangsúlyt, szerencsére pár lelkes animátort véltem felfedezni a körben, és ők segédkeztek a játékok lebonyolításában. Jenni sajnos a sérülése miatt még nem futhatott, ezért a rajtnál elbúcsúzott a csapatától és a célnál várta a beérkezőket.


"...megátkoztak és varázsporral lefújtak..." — DENI

Aztán elérkezett az este 9 óra, elrajtoltunk. Miután elindultunk a félhomályban, először egy rét mellett futottunk el, amikor még mindenki nyugodtan, mit sem sejtve kocogott. De aztán jött a nemulass, bekanyarodtunk egy erdei ösvényre, ahol a fejünk fölött összeérő lomboktól már szinte semmit sem lehetett látni, és akkor egyszer csak 3 zombi rohant keresztül ordibálva a tömegen, nem kis sikolyokat maguk mögött hagyva. Ekkor már mindenkiben felszökött az adrenalin, keresték, hogy mikor jön a többi szörny, de két boszorkánynak sikerült jól elbújnia és egy vastag fa mögül megátkoztak és varázsporral lefújtak minden arra futót. Az egyik legnagyobb felkiáltás pedig akkor jött, amikor észrevették a kaszást, aki mutatta az utat a ... na jó, igazából az Erzsébet kilátóhoz, hiszen egy igen kemény végső emelkedő után ott folytatódott a party.



"a Thriller mixére készített egy koreográfiát, amelyet már a beöltözött zombik gyakorlottan adtak elő" — MESI

Az Erzsébet-kilátóba érve, ahol a cél volt, szusszantunk egy kicsit, mindenki megkapta az uzsicsomagot (most kivételesen nem hot dog volt, hanem szendvics, kell is a változatosság), közben DJ Morpheus már elkezdte alapozni a hangulatot. Nehéz feladat állt előtte, hiszen a Budai Várban fantasztikus partyt csapott, amit nehéz volt übereleni...de valljuk be azért sikerül neki. Ebben nagy segítségére volt Farkas Zolee, a Nike koreográfusa, aki nem hagyta, hogy megpihenjen a futósereg. A nyár slágerének méltán nevezhető LMFAO Party Rock Anthem és az egyik legnagyobb MJ sláger, a Thriller mixére készített egy koreográfiát, amelyet már a beöltözött zombik gyakorlottan adtak elő, a futók pedig a bulin sajátíthatták el a bonyolultnak korántsem nevezhető lépéseket.

"FÉLELMETESEN jó volt" — HENI

Szóval egy kis közös flash mob-szerű táncot adhattunk elő, amit mindenki nagyon- nagyon élvezett. A betanítás után még 3x eltáncoltuk.
És hogy mit tetszett nekünk a legjobban?

Heni: A tánc FÉLELMETESEN jó volt! Főleg amikor a kilátó előtt, a telihold fényében nyomattuk a Party Rock-ot. :)

Mesi: Komolyan én még embereket így csattogatni soha nem hallottam. Persze kellett ehhez a fa padló, amin ugrálhattunk, meg a nagyon lelkes közönség, aki kérés nélkül odacsapta magát a SHUFFLE-nél.

Jenni: Az este legjobb része az volt számomra, mikor az indulás előtt „kettesben” lehettem a csapataggokkal, láttam a mosolyt az arcokon, hogy a hideg sem tudta elvenni a jókedvüket és izgatottan várták, hogy részesei legyenek egy futóbulinak! És a csapatkiáltás mindennél jobban esett

Eszter: Már eddig is rengeteg emberrel találkoztam ezeken a futásokon, de még most is sikerült meglepetést okozni... nem is gondolná az ember, mennyien szeretnek futni. Nekem speciel egy gyermekkori barátnőm is részt vett, akivel már vagy 7 éve nem találkoztam, és őt egy teljesen más sport kapcsán ismerem, plusz még egy szülővárosom-bélivel is "összefutottam" akit szintén ezer éve nem láttam! Mindketten az elmúlt időszakban kezdtek futni és mesélték, hogy mekkora motivációt jelent számukra ez a futás, hogy hozzájuk hasonló kezdőkkel futhatnak. Nagyon örültem, hogy láttam őket és hogy tetszett nekik.

Soma: Csatlakozom Mesihez, a csattogtatás fantasztikus volt!

Deni: Nem nehéz kitalálni, hogy nekem a zombitánc volt a kedvencem, hiszen ha valaki látott azt hihette, hogy megőrültem a "Friday Shuffle" alatt! De hát ez volt a lényeg, nem? Úgy pörögtünk mindannyian, mint Nadal tenyerese, és kemények voltunk, mint a fagyott egér!

Milyen érzés volt a város legmagasabb pontján, teliholdkor bulizni? Fantasztikus. Aki nem jött el, sajnálhatja!





Folyt. köv. Csepel!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.