Utánfutó blog

Utánfutó blog

Heni, Jenni, Mesi, Soma, Luca és Bence az Utánfutók! Ezen a blogon a futásról írnak és arról, miért jó a sport még egyetemistaként is.

Mi vagyunk az Utánfutók

Utánfutók a Facebookon is

  

Lost in Budapest

2011.10.06. 10:59 MSErun

Ahogy olvashattátok az Utánfutók női szakasza úgy döntött, hogy lefutja a 26. Spar Maratont öt személyes váltóban. Szerencsére kaptunk egy lelkes srácot, aki kezdte a 12km-es résszel, így Eszternek maradt a 10, Heninek 6, Jenninek 9, nekem pedig az 5km.

Találkoztunk a Felvonulás téren a csajokkal, minden rendben ment, Eszter a Lánchíd pesti hídfőjénél váltotta a srácot, mi Henivel a következő váltóponthoz mentünk a Clark Ádám térre. Az odajutással nem volt semmi gond, kicsit máshogy közlekedtek a buszok mint eddig, de simán odaértünk.

Nálam itt kezdődtek a gondok. Volt kb. 40-50 percem arra, hogy eljussak a hídtól a Pázmány Péter sétányig, ami a Petőfi híd és a Lágymányosi híd között található.

Elsőre nagyon könnyűnek tűnt az odajutás (persze miután realizáltam, hogy a villamosok azon a környéken abszolút nem közlekednek), 86-os busz a Batthyány tértől elvisz simán a Petőfi híd budai hídfőjénél lévő MOL kútig, ahonnan egy kis kellemes sétával odaérek az ELTE épületéhez, és nem lesz semmi gond.

Hát sajnos ez nem volt ennyire egyszerű. A BKV útvonalak a futás miatt teljesen meg voltak variálva. A 86osnak már 12óra után a rendes útvonalon kellett volna közlekednie. Jött egy busz a Batthyányra, odafutottam, a bácsi kedvesen felengedett, majd mikor látta a megkönnyebbült mosolyt az arcomon, megjegyezte, hogy ez bizony Óbudára megy. Na, akkor lepergett előttem az, hogy szegény Heni csak vár rám a váltópontban, mivel így esélyem sem lesz odaérni.

A sofőr megnyugtatott, szálljak le a következő megállónál, a Fő utcánál biztos, bármilyen módosítás is van, hogy közlekedik a busz. Nem is kellett sokat várnom a megállóban, jött is, azonban elkanyarodtunk, mentünk felfele és kikötöttünk a Moszkván. Hirtelen nagyon elveszettnek éreztem magam.

Ekkor hívott Eszter, hogy Heni bizony már egy ideje fut, szóval fogy az időm. Henit is nagy nehezen sikerült elérni, ő már a Petőfi híd alatt kocogott, mikor én a busszal még csak az Erzsébet hídnál voltam. Sajnos nem volt más választásom, leszálltam a Gellért-téren a buszról, és futottam egészen a Pázmány Péter sétányig. Ha bárki valami furcsaságot látott, akkor igen, én voltam az a lány aki a versenyzőkkel szemben futott :D

Kicsit érdekesen néztek rám, de esélyem sem volt magyarázkodni. Ez a 1,5kmes kis bevezető szakasz volt a legrosszabb, hőség, a tudat, hogy Heni már csak rám vár. Útközben szerencsére hívott, hogy még tesznek egy kört a híd alatt, úgyhogy lesz időnk rendben váltani. Így is történt, kicsit Heni előtt értem be a váltópontra. Ez után már csak a saját távom következett.

Tanulság: mindig legalább egy fél órával hamarabb menjetek oda a váltópontra! Nem kívánom senkinek sem ezeket az izgalmakat. Üzenem a csajoknak is, a következő Maratonon időben ott leszek!

Címkék: élménybeszámoló maraton mesi

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.