Ez az idei mérlegem. Ha már tavaly is követtétek a blogot, akkor olvashattatok arról, hogy térdsérüléssel bajlódtam már a nyár vége óta. Szerencsére engem nem kellett műteni, mint Jennikét, de sajnos így is súlyos sportmegvonásban volt részem. A síelős időszakot megúsztam egy hialuronsav kúrával (akit érdekel írok róla privátban), ami beolajozza a porcokat, így nincsen akkora fájdalom.
A tél egész nyugalmasan telt. A tavasz beköszöntével úgy gondoltam, hogy felveszem a futócipőt, és kipróbálom magamat és a térdemet egy 3km-es szakaszon. Az elmúlt 1,5 hétben 3 ilyen futáson voltam túl. Az elsőt a tesómmal, a másodikat a futó őrült barátnőmmel, a képen látható szőke hölggyel tettem meg. Tegnap pedig már egyedül vágtam neki a Feneketlen-tónak. Javaslom annak, aki több hónapot hagyott ki, és ne adj Isten valamilyen sérüléssel is bajlódott, okosan növelje a távokat. Nekem ez a 3km-es szakasz tökéletes arra, hogy visszaszokjon az egész szervezetem, és később jobban bírjam a terhelést.
Le kellett vonnom a következtetéseket, hogy a futás még mindig nem a legtérdbarátabb sportok közé tartozik. Télen már odáig eljutottam, hogy az utcai cipőmbe csináltassak egy talpbetétet, ezt fogja követni egy futócipőbe való sportbetét készíttetése is. Bízom benne, hogy ezzel ezek a futás utáni apró fájdalmak csillapodni fognak. Addig is marad a jól bevált jégzselé, és a nyújtás, aminek a fontosságát nem tudjuk eleget hangsúlyozni!
A hosszú hétvégén mindenféleképpen tervezek egy Sziget futást is, remélem a rekortánt jobban fogja bírni a térdem.
Na, kivel találkozom ott?
