Aki még nem hallott róla, hadd mutassam be a kiskutyámat, Maggiet. Ő egy 8 éves Border Collie kutyus, rettentően nagy mozgásigénnyel, sok energiával.
Néhányan az UltraBalaton after futáson már találkozhattak vele, azonban akkor még csak kísérő szerepben tűnt fel, és ameddig mi lefutottuk a körünket, az akkor még sérült Denike vigyázott rá.
Mivel a szüleim elutaztak hosszabb időre, a blöki felköltözött hozzám és most 2 hétig boldogít a pesti lakásban. Hogy lefárasszam, gondoltam, valamelyik nap kiviszem magammal a Szigetre, megmutatom neki, hogy hova jár futni a gazdi, és magammal viszem egy körre.
A suli is már javában tart, egyből jó pár beadandóval és kiselőadással színesítik a mindennapjainkat, így olykor a hajnalig tartó leckeírás áldozatává válok. Pár óra alvás után már kezdődik is a reggel, a kutya már izgatottan várja a reggeli sétát. 8 órakor az egyetemi órák is megkezdődnek, sőt, van, amikor 4ig-5ig is eltartanak. Egy ilyen nap után, mire hazaérek, nincs bennem túl sok élet, de amint belépek a lakásba, a kutyám már rohan is felém a pórázával a szájában, hogy menjünk már sétálni. És hát ki tudna nemet mondani neki? Már húzom is a futócipőm, hívom Esztert, hogy tartson velünk és irány a Margitsziget!
Kissé félve vágtam neki a szigetkörnek Maggie-vel, hiszen még soha nem futott hosszabb távot, és ugyan órákig tud a labda után rohangálni, mégis féltem, hogy nem fog tetszeni neki ez a futás dolog. De szerencsére nem így történt, egyszer álltunk meg egy gyors itatásra, és noha a vége felé már noszogatni kellett, hogy tartsa a tempót, végül teljesítette a távot.
Konkrétan 30:02-es szigetkört futottunk, ami nem a legjobb idő, de a jövő heti Futóblogos "JUST 30" elnevezésű versenyen azt hiszem, sokan megirigyelnék ezt az eredményt. Úgyhogy meg is van a taktika, ugyan órát, telefont és zenét sem lehet magunkkal vinni, na de milyen jól jön ilyenkor egy blöki, aki pont a 30-as körökre van ráállva. :) Meglátjuk, hogy lesz-e kedve rajthoz állni, de az biztos, hogy én kint leszek!
Az este további részében már nem kellett túl sokat foglalkozni az ebbel, hiszen amint hazaértünk már feküdt is le aludni, és reggelig magához sem tért. Hogy elment-e a kedve a futástól, vagy legközelebb is szívesen velem tart, az a közeljövőben kiderül!
