Gondolom már sokan tudjátok, hogy miért is tüntem el a Futóklubból a nyár óta!
Gyorsan összefoglalva: Hollandiába költöztem, hogy befejezzem a tanulmányaimat és elkezdjem azt a bizonyos Nagybetűs Életet. (Legalábbis ez a tervem.) Hollandia egy igazi futóparadicsom annak, aki megszokta és megszerette az itteni időjárást!
Soha nem gondoltam volna, hogy nem akkor megyek le futni, amikor úgy tartja kedvem, hanem akkor, amikor épp nem esik. Persze ez nem azt jelenti, hogy ha 6 órakor nem esik, akkor nem fogsz bőrig ázni fél 7-kor! Az elején nagyon sokat mérgelődtem miatta. ("Utálom", "én biztos nem megyek le többet", "haza akarok menni" és így tovább.)
Ez így is volt egészen addig, amíg az első 12 km-t le nem futottam locsogó esőben!
Természetesen az indulás után pár perccel szakadt le az ég, de akkor úgy gondoltam, hogy most én nyerek, és nem fordulok vissza! Akkor szerettem meg igazán esőben futni.
Eszméleten érzés volt egy óra után hazamenni és lezuhanyozni. Úgy éreztem magam, mint aki a mennyországban járt. Mindenkinek ajánlom, legalább egyszer érdemes kipróbálni. Azóta már nem morgok annyit, ha esik. Talán csak akkor, ha bicikliznem kell és nem futhatok. Pesten is sokszor megnéztek az utcán amikor futottam, de nem éreztem azt, hogy különösebb érzelmeket váltanék ki az emberekből. Ha mégis, akkor inkább néztek örültnek, mint normálisnak. Itt alapból is sokkal mosolygósabbak az emberek, ha meg meglátnak valakit futni, egyből millió dolláros mosoly, néha meg dudálnak és integetnek is!
Szerencsére a Nike Amszterdamban is szervez Futóklubbot. Tőlem ugyan egy kis távolságra van, de ha épp szabad szerdám akad, akkor biztos, hogy ott vagyok! Sosem felejtem el az első amszterdami futást!
A központi Nike boltból indult végig a városon, mindenféle szervezés és forgalomelterelés nélkül. Több, mint 200 fős tömeg hömpölygött végig Amszterdamon, úgy, hogy a futónagykövetek folyamatosan a villamosok és az autók elé ugráltak ki a forgalmat megállítani.
Mondanom sem kell, hogy turisták milliói fotózták a sok fekete "WE RUN AMS" pólós őrültet!
Szerintem életemben nem mosolyogtam meg annyit futás közben, mint akkor. Sajnos nem tudtam ott lenni az év végi fogadalomtevéskor a szigeten, viszont hála Dzsenajnak, helyettem is megfogadta, hogy idén vérge lefutjuk a félmaratont. (Talán nem is csak egyet).
Ki fogadta meg még ugyanezt? Mikor kezditek a felkészülést? Ígérem, hogy idén rendszeresen fogok jelentkezni, és a felkészülésünket is nyomon tudjátok majd követni itt a blogon keresztül!
Tot ziens! :)
