Anno általános iskolában a lányok mindig egy kis hóvirág-csokrot kaptak a fiúktól nőnapra. Sajnos annyi iskolás lány volt, hogy a szerencsétlen hóvirágok már nem nagyon bírták, így védettséget élveznek azóta, mint egy párbajból visszatért villalakó.
Ezért aztán ha hóvirágot szeretnék látni, már nem elég kimennem Budapest bármely forgalmas terére, ahol a nénik tucatjával árulták őket, hanem bizony az erdőkben kell rájuk találnom.
A mázli az, hogy a szigeten kívül csak erdőkben futok! Az erdő mindig gyönyörű, mindig megvan a varázsa; ha virágoznak a fák azért, ha tiszta zöld minden azért, ilyenkor pedig a száraz levelek alól kikukucskáló hóvirágok teszik varázslatossá a futást!
Régen mindig hupikék törpikéket kertestem az erdőkben sétálva (na jó, még mindig), de ilyenkor inkább a hóvirágok a célpont, kicsivel több sikerélményt remélve.
Azt bizony tudom garantálni, hogy ha szemfüles vagy, szinte minden erdőben találhatsz, leginkább a napsütötte sziklás hegyoldalakon, de elszórtan bárhol, csak vigyázni kell, hogy nehogy rálépj!
És aztán nem leszakítani őket, mert akkor jövőre ilyenkor már könnyebb lesz hupi-törpiket találni, mint hóvirágot!
