"2012. március 25-én, szombatról vasárnapra virradó hajnalban, előre állítottuk az órát, ezzel megkezdődött a nyári időszámítás. Ezt a lehetőséget Martian McFly azonnal megragadta, és összetoborzott..."
Kicsit deja vu érzéssel ültem le, hogy összeszösszentsek valamit a hétvégi éjjeli kis futó-mókánkról. Egyszer már visszafutottunk a jövőbe, ami inkább a múlt, hiszen hajnali kettőkor kezdtük a futást, ami hajnali kettőkor végződött.
A nyári időszámítás kezdetéhez az is hozzátartozik, hogy babrálunk az idővel, és az óráinkat jelen esetben előre állítjuk, azaz hajnali kettőkor háromra. Tovább folytatva a gondolatmenetet, a most már hagyománynak mondható egy órás, 7–10 km-es táv lefutása esetünkben végül nem nulla perc alatt történt, hanem két óra alatt.
Fél kettő körül értünk a Felvonulási térre, ahol már gyülekezett a tömeg, melynek egy pillanat alatt mi is részévé váltunk. Kicsit álmosan, fáradtan töröltem ki a szememből a "homályosságot", és kezdtem rájönni, hogy gyakorlatilag mindenkit ismerek látásból. Persze mindig vannak új arcok, de elfogott ez az érzés és nagyon jó volt. Remélem, még sokszor fogom ezt érezni.
Mivel most melegszik az idő, nem volt a gond a várakozással sem, a futás is nagyon kellemesre sikerült. Sokan vagyunk így ezzel szerintem, nekem a teljesítményemet nagyban befolyásolja az időjárás tényező, de most ez nagyon baráti volt. Kérni sem kérhettünk volna jobbat: a levegő a melegebb fajta 10-15 fokos, minimális légmozgással (mondjuk, amikor szembefordultunk a széllel, akkor azért az annyira nem ízlett), semmi csapadék.
Kettő óra környékén egy kis bemelegítés után felsorakozott a szűk 100 futóbolond és lángoló keréknyomok közepette megindultunk.
A futás frappáns módon ellenkező irányban kezdődött, szóval visszafele vettük az irányt a már ismert útvonalon.
Megint megkaptam a tisztet, hogy sereghajtóként zárjam a kezdetben még tömegként indult csapatot, mely a végére annyira elnyúlt, hogy inkább kígyóhoz hasonlított.
Rögtön körvonalazódott, hogy kiket fogok kísérni, miután az egyik leányzó mondta nekem, hogy ők kezdő futók, bennem erre megélénkült a segítő szándék. :) A második km-nél már nem láttuk a tömeget, és onnantól magunk voltunk, ami még akár jól is elsülhetett volna, a futóversenyből éjszakai laza 7-7,5 perces ezrek lettek. Minden tiszteletem az övék, de mondtam nekik is, hogy nem biztos, hogy egy hosszabb távval kellene kezdeniük.
Az Oktogonhoz érve a Hősök tere felé mutattam: "Odataláltok?" "Oda." – jött a válasz, majd amint megjelent a zöld, rajtoltam, és úgy futottam, mintha kergetnének, hátha valakit utol tudok érni. Négy megállónyi rohanás után a Hősök tere zebrájánál utolértem Henit és anyuját, az onnani 150m-t közösen kocogtuk már le.
Másodszor is hibátlan élmény volt, hibátlan körülményekkel, nem volt baj, hogy lemaradtunk nagyon, a külföldiek be-beállogattak hozzánk, szokás szerint. Van, aki frissítőt is kínált, de nem gondolnám, hogy a vodkadzsúsz nagyon jól esett volna. ;)
Még ilyen szombat éjszakát!
