"Merre fogunk futni?", "Na, árulj el valamit!" – Faggattak többen is, mikor kiderült, hogy beválogatták őket azon szerencsés 150 ember közé, akik részt vehettek a Fuss Budavár eseményen. Én persze hagytam, hadd izguljanak, de afelől biztosítottam őket, hogy különleges élményben lesz részük.
Szombaton ismét fél9-re volt meghirdetve a megjelenés, de már fél8-8 körül érkeztek a lelkes résztvevők, akik alig bírták kivárni, hogy elkezdődjön a második Nike futóbuli. Miután mindenki megkapta a regisztrációs csomagját és sokan felhúzták a legújabb Nike futócipőket tesztelés céljából, a Clark Ádám teret elöntötték a kék pólós fiatalok.
Kisebb csoportokban tudtunk csak feljutni a Siklóval a várhoz, de a várakozási idő alkalmas volt, hogy a csapattagok megismerkedjenek az általuk választott diáknagykövettel, és nekünk is lehetőségünk nyílt beszélgetni velük egy kicsit. A futást ezúttal egy közös melegítés előzte meg Fruzsi jóvoltából, s miután mindenki kellően bemelegedett, fél10 környékén elstartolt a mezőny.
Az első kilométereket a Várnegyedben tettük meg, ahol főleg a látványé volt a főszerep, továbbá a hangulatos utcáké és az utca szélén sétáló, éljenző embereké – köztük egy friss házaspáré. :) Ez után következtek az izgalmasabb helyszínek. Akik előzetesen a Labirintusra tippeltek, azoknak valóban igazuk lett, azonban a Sziklakórházra kevesen számítottak. Így nagy volt a meglepetés, a hangeffektek és a beöltözött emberek pedig csak tovább növelték a hatást.
A futás zárásaként a Királyi Borház és Pincemúzeumba érkeztünk meg, ahol a szervezők frissítővel és hot doggal várták a résztvevőket. Miután mindenki evett-ivott, átöltözött, valamint regisztrált a Fuss Budapest Trióra, megkezdődött a várva várt buli. Nem ez volt az este utolsó mozzanata, hiszen még hátra volt a hivatalos Nike-lovaggá avatás!
Közösen esküt tettünk és a borospohárba rejtett üdítőjével mindenki koccintott a körülötte lévőkkel. A ceremónia után folytatódhatott a parti, továbbá lehetőség nyílt fényképet készíteni korhű jelmezekben a barátokkal, ismerősökkel, nagykövetekkel vagy azzal, aki csak éppen arra járt. A legkitartóbbakkal ismét egészen hajnali 1ig uraltuk a táncteret, és a legvégére már a borház személyzete és pincérei is rávehetők voltak egy kis táncolásra.
Az biztos, hogy ismét felejthetetlen estében volt részünk, és jó páran kétkedtek, hogy lehet-e überelni az állatkertes-vidámparkos-dodgemezős estét, de a végén sokaktól hallottam, hogy igen is tudtunk meglepetést okozni. Akik nem jöhettek, azok se búslakodjanak, mert még vár ránk Normafa és Csepel, ahol szintén tudunk még újat mutatni ;)
(A teljes Futóbuli galériát ehhez a poszthoz csatolva tekinthetitek meg.)