Utánfutó blog

Tegnap, csütörtök este megnyitott a Nike Budapest WestEnd Store! Végre eljött a várva várt pillanat, és kiderült, mi rejlik a falak mögött. Ezt persze a mi kis csapatunk sem hagyhatta ki.

A nagy show 21:00-kor kezdődött egy látványos táncbemutatóval. (A szemfülesek már észrevehették a táncosokon a legújabb Nike-kollekció darabjait.)

Erre az időpontra már tolongott az üzlet előtti sor. Itt debütált "az a bizonyos cipő", ami miatt sokan eljöttek az exkluzív megnyitóra. Mi persze úgy gondoltunk, inkább várunk egy kicsit, és fotózkodunk az óriás fal előtt. Ezt csak az nem vette észre a Váci úton járva, aki csukott szemmel közlekedett.

A falra fokozatosan kerülnek fel a közönségről készült fotók, és a legfrappánsabb, futással kapcsolatos mondatok. A következő mondat sajnos nem fért fel a falra, de ott lett volna a helye:

"Olyan télen a futás, mint nyáron a radiátor. Hideg és kemény."
– Jámbor Vergilius Márton

22:00 óra felé egy kis sorbanállás után sikerült bejutnunk az üzletekbe. A Live Strong cuccoktól kezdve a futószerelésekig megtalálható gyakorlatilag minden, a Manchester United- és a Barcelona-fanok pedig különösen örülhetnek, hisz őket külön sarok várja szebbnél szebb termékekkel. Mi sem bírtunk betelni a rengeteg futócipő látványával! Óriási volt a tömeg, sok lelkes és kíváncsi arc, csak úgy fogytak a termékek a polcokról.

Külön öröm volt számunkra, hogy egy kis szelet a bolt szívében rólunk, illetve a Futóklubos egyetemi szerdáról szólt. Mikor ezt felfedeztük, mindegyikünknek mosolyt csalt az arcára, és így egy pillanat alatt a NIKE Futóklub mellett a bolt is az otthonunkká vált. Alig várjuk, hogy újra mehessünk! Nagyon köszönjünk mindenkinek! :-)

Ha tehetitek, nézzetek be az üzletbe, és persze a szerdai futást se felejtsétek el, hisz itt ki is tudjátok próbálni a különböző futócipő modelleket!

Múlt vasárnap rendezték a III. Győr-Lipót futóversenyt, egy összesen 27 km-es versenyt. Egyáltalán nem voltam felkészült a versennyel kapcsolatban, az egyetlen biztos info a 7:30-as indulás volt, és hogy váltóban futunk majd DaMartiannal és Panzsival. A kocsiban derült ki, hogy enyém lenne a 8 km-es szakasz. Ez egyáltalán nem tűnt soknak, sőt már a verseny előtt is gondolkoztam rajta, hogy most tényleg csak egy szakasz miatt indulok?

Semmi kihívást nem láttam benne, de gondoltam, hogy futóverseny, jófej emberek, jó hangulat, a verseny után fürdőzés... jó lesz ez így is. Megérkeztünk, rajtszám átvétel, majd Panzsi szólt, hogy ő fut egyéniben is. Így a 3 tagú váltónk kétharmada már egyéniben is rajthoz állt, hiszen DaMartian sem érte be egyetlen szakasszal. Ennek az eredménye pedig az lett – igaz elég sok bíztatás hatására -, hogy én is beálltam Győrben a rajtvonalhoz és megpróbáltam egyedül az egészet. Legrosszabb esetben 19-nél (a második váltópontnál) kiszállok.

Először arra koncentráltam, hogy ha lefutok 6 km-t, akkor onnan már "csak" egy félmaraton. 6 km pedig "csak egy kicsit több, mint egy szigetkör", biztos nem lesz vele gond. Az elején nem is volt, ugyanis az első dolog amit észrevettem a földre felfestett 13-as szám volt. Már a félénél járok? Ez azt jelenti, hogy már több, mint 1 órája futok? Az nem lehet, hiszen csak most indultunk... Innen viszont, mintha megállt volna az idő.

A második váltópontig úgy éreztem órák teltek el. A táj gyönyörű volt, de ennyi idő után már pont kigyönyörködtem magam benne. Sehol semmi érdekes, akár erővel körbe-körbe is futhatnék. Elértem 19 km-hez, tudtam, hogy a többiek már rég tovább mentek. Nem láttam semmilyen ismerőst, futottam tovább én is. Mondjuk nem is nagyon gondoltam rá, hogy meg kéne állnom. (Később kiderült, hogy Bencéék vártak rám, hogy elvigyenek kocsival abban az esetben, ha meghalnék ezen a távon. Ezt ezúton is köszönöm.)

Ezután jött a bűvös félmaratoni szám, itt ránéztem az órámra. 2 órája futok, és még van 6 km. Az elején azzal nyugtattam magam, hogy innen akkor ugye már tök egyszerű, egy szigetkör ide vagy oda nem számít. Csak akkor pont 21 km-rel volt kevesebb a lábamban. Megállni még mindig nem akartam, de kezdtem elég unalmasnak találni ezt az egészet. Ehhez nagyban hozzájárult, hogy elfelejtettem zenét vinni magammal, vagyis a 8 km-es távhoz még nem tartottam fontosnak.

Innen az eddigieknél is jobban figyeltem, hogy mennyi van még hátra. Egyesével számoltam a kilométereket, a futóedzéseknek köszönhetően már nagyjából az időt is megtudtam tippelni. A számok viszont egyre ritkábban jöttek. A 25-ös jelzést pedig valószínűleg nem vettem észre, de visszagondolva úgy éreztem, hogy már több, mint fél órája futom az utolsó 3 km-t. Aztán egyszer csak egyre több ember, szurkolók, majd megláttam a célvonalat is. Mivel végül nem neveztem egyéniben és a váltóhoz kapott rajtszám volt rajtam, a célban biztos azt gondolták, hogy eltévedtem. De lefutottam. Kész, vége.

Ugyan nem volt életem futása, sőt ennél hosszabb távokat nem is nagyon szeretnék futni mostantól. Azért kíváncsian várom, hogy alakul a következő...

Nagyon jó kis verseny volt, örülök, hogy elindultunk rajta. A K&H Félmaraton és az Ultrabalaton után egyre inkább kezdem megszeretni a futóversenyek hangulatát, egyre több az ismerős arc és mindig történik valami érdekes. Szerencsére az UB csapatok néhány tagja is így van ezzel, hiszen elég sokan eljöttek közülük, volt, aki egyéniben, mások pedig váltóban teljesítették a távot. A hangulat miatt ők sem panaszkodtak, a futás után pedig jöhetett a jól megérdemelt pihenés és strandolás a Lipóti Termálfürdőben.

A legkirályabb az egészben, hogy közben már a következő versenyeket tervezgettük. Aki nem jött, sajnálhatja, nagyon jó kis nap volt, remélem nemsokára ti is kedvet kaptok egy kis versenyzéshez! ;)

Néhány kép a kis csapatról

Az "Aznaposok" csapata – Jámbor Márton, Lám Bence és Bencsik Gábor – a csapatnév választás külön dicséretet érdemelt a célban.

Panzsi és DaMartian, akik nélkül valószínűleg soha nem futottam volna le a Győr-Lipót távot, ezúton is köszi! :D

Külön kiemelném Károly Biankát, aki egyéniben futott és a lányok között 5. lett!

A "Hosszúlépés1" – Hatvani Ádám, Mladin Janka, Bar Soma – és a "Befutók" csapata – Radványi Alexandra, Pittner Anna és Czingráber Barna

Szép volt srácok, mindenkinek grat!

Soha nem értettem, miért fut valaki telefonnal? Zenehallgatáshoz ott vannak a különböző, direkt erre a célra kifejlesztett kütyük, iPodok, egyebek. Ilyenkor ne keressenek telefonon, hagyjon mindenki békén, most futok, úgyse állok meg felvenni. A rövidebb távokhoz ott az egyszerű stopper, talán még akadályozna is a futásban, a hosszabb távokat sem nagyon mértem. Mostanáig. Néhány hete ugyanis megjelent a Nike+ running alkalmazása, aminek köszönhetően a futócipő és a zene mellé én is magammal vittem a telefonomat. 

A kezdő oldalon az eddig megtett össztávolság, a futások száma, az összes elégetett kalória, az átlagsebesség és egy kis személyes megjegyzés látható, ami az utolsó futásomat hasonlítja össze az eddigiekkel, ami nekem nagyon motiváló. A "shorter" és a "slower" felirat kifejezetten idegesít, és annak is jobban örülnék, ha az a grafikon sárga helyett zöld színű lenne.

Elindítom a hihetetlenül egyszerűen használható alkalmazást, nincs más dolgom ugyanis, mint megérinteni a "run" feliratot. Ezután adhatok meg távolságot, versenyezhetek az idővel, esetleg futhatok céltalanul a végtelenbe. Beállítom a lejátszási listát, kiválasztom a "powersongot", aminek hatására majd csúcsokat döntök, illetve, hogy futópadon vagy a szabadban fogok futni. A futópados funkcióhoz nincs szükség a GPS használatára, a szabadban való adatok rögzítéséhez azonban ez elengedhetetlen. Ha nincs bekapcsolva, a program automatikusan ide irányít minket, e nélkül nem tudná rögzíteni az útvonal térképét. Ugyanis képes erre is. Akár futás közben is nyomon követhetem, hogy épp merre járok, a kreatívabbak esetleg próbálkozhatnak hasonlóval is:

Az alkalmazás nincs túlbonyolítva, minden szépen egyértelműen működik. Induláskor egyből postolom is a Facebook oldalamra, hogy én most bizony elindultam futni, az éppen otthon számítógép előtt ülő ismerőseim pedig egy lájk segítségével bíztathatnak. A zene elhalkul, helyette üdvrivalgás és taps szól a telefonból, ezzel jelezve, hogy valaki szurkol nekem. Ennek a funkciónak köszönhetően nem egyszer fordult elő, hogy a postot meglátva indultam el én is, mert kedvet kaptam vagy éppen idegesített, hogy a gép előtt ülök, amíg mások futnak. Természetesen a szurkolás is elég jól tud esni, úgyhogy ha valaki ilyen postot lát, ne habozzon! :)

A térképen kívül látható természetesen a megtett távolság, az eltelt idő és az elégetett kalóriamennyiség. A térkép a világ bármely részén működik, én kifejezetten szeretem nézegetni ezeket az ábrákat. Itt van például egy kedves ismerősöm futása, aki Hong Kongban töltött nyaralás során használta az appot és a GPS jel magyarul ugyanazt adja ki, mint a felirat fenn!

Ami nekem a térkép mellett a legjobb tetszik, az a "Challenge me" funkció. Megpróbálhatom megdönteni az eddigi legjobb időimet, leghosszabb futásaimat, ennek beállítása óriási motiváció tud lenni, hiszen nem csak céltalanul futkározok, de nem is kell fejben tartanom, hogy mi volt az eddigi legjobb eredmény. A Nike+ oldal pedig különböző célok elérésére motivál, apró "dicséretek" formájában jelenik meg, ha épp elérek valamit, ilyen például az első félmaraton, a legjobb 5km, vagy ha éppen kétszer indulunk el futni egy napon belül. Ezeket ugyanúgy postolhatjuk Facebookra és dicsekedhetünk vele az ismerőseinknek, ami remélhetőleg őket is motiválja majd.

Elég körülményes lenne futás közben mindig előszedni a telefont, ha épp meg szeretnénk nézni a részeredményeket, éppen ezért bizonyos szakaszonként visszajelzést kapunk, egy kedves női hang mondja be az adatokat. Ha valakit ez idegesít, akár is ki is kapcsolhatja. A futás végén pedig egyből kitehetjük a Facebook oldalunkra, ahol az eredménnyel együtt a térkép is megjelenik. Ezután jöhetnek a lájkok, a gratulációk, mi pedig nagyon büszkék lehetünk magunkra.

Az alkalmazás használatához először regisztrálni kell a Nike+ oldalon. Itt rengeteg információt megtudhatunk a futásainkról. Van kilométerekre lebontott részeredmény, statisztikák, hogy a héten / hónapban mennyire voltunk aktívak, visszanézhetjük a térképeket, és megtaláljuk a legjobb eredményeinket is összegyűjtve. Jelölhetünk ismerősöket, nézegethetjük az ő adataikat, lájkolni pedig szinte mindent lehet. A másik feladatunk az alkalmazás telepítése a telefonra, ami ingyenesen letölthető Androidra innen és iPhone-ra is innen.

Van néhány apróság amit (főleg az Androidos készülékeknél) nem árt tudni, ha elkezdjük használni az alkalmazást:

• A futásokat a telefonon egyelőre csak mérföldben láthatjuk, kilométerekre váltani csak a honlapon lehet
• Nem mindegyik böngésző támogatja az alkalmazást, célszerű az Internet Explorert használni
• Előfordulhat, hogy a telefon nyelvét angolra kell állítani, hogy működjön az app
• A térkép kirajzolása a különböző erősségű GPS jel miatt, nem feltétlenül lesz megfelelő pontosságú, éppen ezért a megtett távolság is eltérhet, de ennek korrigálására a futás után van lehetőségünk
• Figyeljetek rá, hogy van beépített billentyűzár, ha a telefont zárolod, előfordulhat, hogy nem mér tovább
• iPhone-on ha nem zárjuk le a képernyőt és kézben tartva futunk, akkor a képernyő megérintésétől elismétli az eredményeket, ami egy rossz mozdulat esetében lehet, hogy megzavarja a zenehallgatást

Ezek természetesen a különböző telefonoknál változhatnak, sőt a debütálás óta már frissítés is megjelent. Mindenkinek azt ajánlom, próbálja ki minél előbb, kezdjétek el gyűjtögetni a kilométereket, szerezzetek barátokat a Nike+ oldalon, tűzzetek ki célokat, és próbáljátok elérni azokat! Sokkal izgalmasabbá tehető így a futás, rengeteg motiváló lehetőséget találtok az alkalmazásban és még a Facebookon is dicsekedhettek vele! ;) Hajrá!

A héten végre megnyílik a hivatalos Nike márkabolt Budapesten! A nyitás hírére Dzsencivel felkerekedtünk, és ellátogattunk a Westendbe, hogy némi információval szolgálhassunk nektek.

A belváros szívében, a WestEnd City Centerben, közel 400m2 területen várja a foci és futás szerelmeseit. A szakmai dolgok mellett laza utcai viselet és női fitness ruházat is kapható lesz, tehát mindenki megtalálhatja a számára megfelelő termékeket.

Az Olimpia előestéjén, július 26-án, csütörtökön este 9-kor egy nagyszabású show-val egybekötve nyitják meg a Nike Budapest Westend Store-t és aznap egészen éjfélig várják a vásárlókat!

Úgy hallottuk, érdemes már az első napon ellátogatni az üzletbe, hiszen több exkluzív és limitált termék boldog tulajdonosai lehettek. Többek között például a Nike Flyknit Racer cipőt csak itt kaphatjátok meg, és kizárólag a nyitás ideje alatt. Ez a cipő kereskedelmi forgalomban nem lesz kapható, a cipő hiperkönnyű polietilén fonálból készült, amit PET palackokból állítanak elő:

Az új Lunarglide cipő is ezen az estén fog debütálni, ezt már láthattátok korábban, egy nem kicsi Glide lóg a Westend átriumában. :)

Az első napokban lehetőségetek lesz fényképet készíteni magatokról, amit a Westend üvegfalán láthatunk viszont. (Az első 160 fénykép kerül ki, a többit a Facebook oldalon szerepeltetik majd.) Ha képet szeretnétek, csütörtökön 21:00 - 24:00-ig, pénteken és szombaton 16:00 - 20:00-ig, vasárnap pedig 10:00 - 13:00 óráig látogassatok el az üzletbe. Az üzletet egyrészt a plázán belülről, másrészt a Váci út felől is megközelíthetitek.

A lényeg: Július 26. 21:00 óra, Westend!

Futottatok már úgy, hogy ismeretlen emberek nektek tapsolnak, miközben mindenki nevet? Helyszín a belváros turisták által legfelkeresetebb helyei és az idő sem a szokásos: késő este. Első hallásra jópofának találtam, az első után pedig kifejezetten követendő példának.

Aki még nem találta volna ki, a Budapesti Éjszakai Futásról van szó, röviden a BÉF-ről. Most vettem először részt ezen az eseményen, de csak ajánlani tudom. Mindig más-más a téma, most épp a strand volt. Az idő nem kedvezett nekünk, hideg volt ahhoz, hogy fürdőruhában fussanak a lányok és fiúk, de azért páran úgy voltunk vele, hogy "majd fűt minket a futás, nem fogunk fázni". Voltak akik törülközővel a nyakukban, napszemüvegben futottak, voltak akik úszógumival, vagy éppen úszósapkában tették meg a távot.

A táv nem sok, nagyjából 8 kilométer, de a hangulat annál jobban sikerült. Ha valaki az elején azt mondja nekem, hogy az idős külföldi, vacsorázó házaspárok állva tapsolnak majd nekünk a Jókai téren, nem hittem volna el neki. Pedig így volt! Az utunk során minden ember szemébe mosolyt csaltunk, ezáltal a sajátunkba is. Olyanok is voltak, akik csatlakoztak hozzánk, bár hamar feladták. Bárki kérdezte, miért futunk, a válasz a következő volt: "Sietünk, mert bezár a strand!"

Alapjában véve én mindig zenével futok, ha mégsem, akkor a helyszín miatt, talán a madarakat hallom, semmi mást. De most, hogy vacsorázó, bulizni induló emberek között futottunk el, mókás volt hallani a mondat foszlányokat, amik a szövegkörnyezet ismerete nélkül tényleg szórakoztatóak voltak. Ezen a mondaton 5 percig nevettünk Jampival, egy fiú mondta a barátnőjének: "én már 3 napja nem fürödtem". Vagy például az, amikor a következőt hallottuk: "Ezek biztos sztrájkolnak!"

Nagyon jó móka, a tempó nem halálos, bárki által teljesíthető, közben egy örök emlékkel gazdagodik az ember. Aki teheti, vegyen részt benne legalább egyszer!