Utánfutó blog

Volt egy srác, aki már a tavaly nyári kenesei Közgáz Évzáró Fesztiválon is nagyon lelkesen jött futni 30 fokban, feltételezhetően kicsit másnaposan. :) Futott már pályafutása során félmaratont és maratont is!

Nem sokkal később kiderült, hogy a srác nem kicsit futóbolond, és társul mellé még egy. A fiúk legkedveltebb hobbija a villamosvonalak lefutása. Hogy ennek valami nyoma legyen, elindították a BKV Futás blogot. Eddig a 25 útvonalból 9-et teljesítettek már.

A bejegyzéseket olvasva egy kicsit olyan érzésem volt, mintha egy nyugdíjas BKV-alkalmazottat hallgatnék, ahogy a villamosok történetéről mesél.

"A 19-es villamos számjelét a 41-es és a 49-es villamos utolsó számjegyeiből kapta, mivel a vonal első szakasza (Batthyány tér - Móricz körtér) a 41-es villamos útvonalával, a második szakasza (Móricz körtér - Kelenföldi pályaudvar) pedig a 49-esével egyezik meg."

Persze az egyébként rendkívül részletes bejegyzéseket az ilyen fajta érdekességek csak humorosabbá teszik. az Az élménybeszámolóikban megtalálhatóak a következő adatok minden esetben: a két végállomás neve, megállók száma és a menetidő. A legaranyosabb az, ahogy a végén kikalkulálják, hogy a villamos mennyivel volt gyorsabb náluk.

6 km-t piros lámpák, hideg és turistacsoportok által kialakított akadályok ellenére 31 perc alatt megtenni, mindenféleképpen dicséretes. Lehet hozzájuk bátran csatlakozni! Ha végre rendbe jön a térdem, egy teljes útvonalat nem is biztosan, de pár megállót biztosan lefutok a srácokkal.

Nektek van kedvenc villamos útvonalatok? Kövessétek őket a Facebookon is!

A téli Futóklubos edzéseken mindig van valami, amivel próbáljuk élvezetesebbé tenni az futást. A helyszínek, a témák, vagy éppen egy pohár forró tea az edzés végén. Télen sokszor nehezebb elkezdeni mozogni, kifogást pedig bármennyit lehet találni.

Előfordul, hogy máskor is jól jön egy kis extra, én most arra voltam kíváncsi az egyetemen van-e olyan esemény, ami nem tipikus futóverseny vagy edzés, de valamilyen vicces formában mégis köze van a futáshoz. A neten ezt a videót találtam:

Építész leadásfutás. Az ötlet nagyon király, az elkészült maketteket még a ledás határideje előtt kell eljuttatni az egyetemre. Ahogy látom a frissítésről is megfelelően gondoskodtak. Viszont a video 2010-es, és sajnos még csak most hallok róla először.

Esetleg van olyan, aki már részt vett ezen az egészen furcsa versenyen? Vagy van olyan, aki ismer hasonlót? Viszont ha valaki csak emiatt a video miatt jelentkezne az építész szakra, ne tegye! Szokatlan, nem mindennapi edzéseken a Nike Futóklubban is találkozhatsz, de egészen jó móka a BÉF is.

Bencétől már olvashattatok egy beszámolót, és akinek ez nem lenne elég itt megnézheti milyen volt az utolsó "szuperhősös futás":

A következő pedig most pénteken lesz. A témáról még szavazhattok a BÉF oldalán, eldönthetitek, hogy cuki rózsaszín szerelésben, vagy valamilyen vicces jelmezbe öltözve szeretnétek végigfutni a városon. Bármelyik is nyer, garantáltan mindenki minket fog nézni! (Én amúgy utálom a rózsaszínt, úgyhogy szavazhatnátok a farsangos témára! ;)

Most szombaton pedig Nike Futóklubos Farsang a szigeten, úgyhogy nem is kell nagyon elpakolni a jelmezeket. Ráadásul lesz jelmezverseny, a nyertes pedig Nike ajándékot kap. Ha valakit a vidám és vicces társaság, a tesztbusz, a jelmezverseny, a forró tea, a pogácsa vagy a tombola se győzött volna meg, nos, ott lesz még DaMartian is, aki a "tízezredik kilométert szeretné belepakolni a Nike+ alkalmazásba", és ezt megünnepelni velünk.

Program tehát lesz bőven ezen a hétvégén is. A hideg nem kifogás, szedjétek elő a jelmezeket és vegyetek részt egy nem hétköznapi futáson! Ti minek öltöztök? (Valaki mondhatna egy jó ötletet nekem is, nem szeretnék megint átlagos futónak öltözni.)

Miről is írhatnék így év elején én is, mint mindenki más itt körülöttem, az újévi fogadalmamról?

Egyéb újévi fogadalmakkal különösen nem szoktam foglalkozni, vagy sikerül, vagy nem. Talán egy-egy "figyelmesebb leszek másokkal" és "kevésbé leszek egyke" címszó alatt elhangzott ígéretet nem nehéz kimagyarázni.

Egy félmaratont már nehezebb. :) Én nem fogadtam meg az Ironmant, sem havi 100 km-t. Egyelőre a szeptemberi félmaratonnal szeretnék megküzdeni. Saját meglepetésemre már a vizsgaidőszak alatt is sikerült megkezdenem a felkészülést.

Ugyanakkor lehet, hogy ez már a tanulni nem akarás és a könyvektől való menekülés váltotta ki, de elmondhatom, hogy minden januári vizsgám előtti nap kilátogattam a szigetre, és ha már ott voltam, körbe is futottam.

Hozzá tartozik ehhez az is, hogy minden vizsgámat sikeresen teljesítettem is. A január csúcspontja természetesen a Hungaroring volt.

Életemben nem fáradtam el így 4,3 km alatt, mint ezen a kis emelkedős havas pályán. Én a februárt is (hál’istennek immáron vizsgáktól mentesen) hasonlóan aktívan szeretném tölteni, ezért úgy döntöttem, hogy a szakdolgozatomban leírt minden 5000. karakter után a szigetre veszem az irányt. :D

Ki tart velem??

Gondolom már sokan tudjátok, hogy miért is tüntem el a Futóklubból a nyár óta!

Gyorsan összefoglalva: Hollandiába költöztem, hogy befejezzem a tanulmányaimat és elkezdjem azt a bizonyos Nagybetűs Életet. (Legalábbis ez a tervem.) Hollandia egy igazi futóparadicsom annak, aki megszokta és megszerette az itteni időjárást!

Soha nem gondoltam volna, hogy nem akkor megyek le futni, amikor úgy tartja kedvem, hanem akkor, amikor épp nem esik. Persze ez nem azt jelenti, hogy ha 6 órakor nem esik, akkor nem fogsz bőrig ázni fél 7-kor! Az elején nagyon sokat mérgelődtem miatta. ("Utálom", "én biztos nem megyek le többet", "haza akarok menni" és így tovább.)

Ez így is volt egészen addig, amíg az első 12 km-t le nem futottam locsogó esőben!

Természetesen az indulás után pár perccel szakadt le az ég, de akkor úgy gondoltam, hogy most én nyerek, és nem fordulok vissza! Akkor szerettem meg igazán esőben futni.

Eszméleten érzés volt egy óra után hazamenni és lezuhanyozni. Úgy éreztem magam, mint aki a mennyországban járt. Mindenkinek ajánlom, legalább egyszer érdemes kipróbálni. Azóta már nem morgok annyit, ha esik. Talán csak akkor, ha bicikliznem kell és nem futhatok. Pesten is sokszor megnéztek az utcán amikor futottam, de nem éreztem azt, hogy különösebb érzelmeket váltanék ki az emberekből. Ha mégis, akkor inkább néztek örültnek, mint normálisnak. Itt alapból is sokkal mosolygósabbak az emberek, ha meg meglátnak valakit futni, egyből millió dolláros mosoly, néha meg dudálnak és integetnek is!

Szerencsére a Nike Amszterdamban is szervez Futóklubbot. Tőlem ugyan egy kis távolságra van, de ha épp szabad szerdám akad, akkor biztos, hogy ott vagyok! Sosem felejtem el az első amszterdami futást!

A központi Nike boltból indult végig a városon, mindenféle szervezés és forgalomelterelés nélkül. Több, mint 200 fős tömeg hömpölygött végig Amszterdamon, úgy, hogy a futónagykövetek folyamatosan a villamosok és az autók elé ugráltak ki a forgalmat megállítani.

Mondanom sem kell, hogy turisták milliói fotózták a sok fekete "WE RUN AMS" pólós őrültet!

Szerintem életemben nem mosolyogtam meg annyit futás közben, mint akkor. Sajnos nem tudtam ott lenni az év végi fogadalomtevéskor a szigeten, viszont hála Dzsenajnak, helyettem is megfogadta, hogy idén vérge lefutjuk a félmaratont. (Talán nem is csak egyet).

Ki fogadta meg még ugyanezt? Mikor kezditek a felkészülést? Ígérem, hogy idén rendszeresen fogok jelentkezni, és a felkészülésünket is nyomon tudjátok majd követni itt a blogon keresztül!

Tot ziens! :)

Nem is tudom, hol kezdjem.

Pár szó erejéig engedjétek meg, hogy visszatérjek a szűk egy hónappal ezelőtt kinyilvánított Újévi Fogadalmainkra. Az a helyzet, hogy én a többiekkel ellentétben nem egy időponthoz kötött célt tűztem ki, hanem az egész éven átívelő dolgot – minden hónapban legalább 100 km-t akarok lefutni. Ezzel már rögtön az elején összetűzésbe kerültem.

Nem nagyon ízlik a futás az év elején. Annak ellenére, hogy teljesen máshogy képzeltem, nem véletlen, hogy felelőtlennek tűnő fogadalmat tettem. A hónapban szégyenletes négy és fél km-t futottam, mondjuk azt a Hungaroringen.

Eddig csak nézőként voltam jelen, így számomra az nem csak egy sima futás volt, hanem azon az aszfaltcsíkon koptattam – volna, ha nem lett volna hó – a BRS 1000-ret, ahol egyik nagy kedvencem, Alonso a Pirellit. :)

Ez kárpótol valamelyest, viszont a tényen nem változtat, hogy sokszor kevesebbet futottam, mint terveztem. Nem tudom, hogy pontosam mi a célom ezzel a poszttal, de remélem, hogy ha írásban beszélek a dologról, a válság, amit elkaptam, hamar tovább áll.

Alapvetően elég racionálisan gondolkodom, és pont emiatt kicsit félelmetes is. Van kellő mennyiségű, minőségű ruházatom, gyakorlatilag bármilyen szélsőséges időjárás legyen, tudok futni, és mégsem teszem. Kicsit érzem a nyomást is, hajlamos vagyok emiatt makacsul nem a szerint cselekedni, ahogy "kéne", de ez a "kéne" is olyan már, hogy elgondolkozom, hogy "mi az, hogy kéne?!" (Értitek?)

Magamnak szabom a tempót, mindent, mégis úgy érzem, hogy ezt kell csinálnom – valahol itt vagyok elveszve. Szeretnék futni, szeretek futni, mégsem indulok el. A cigit elengedtem, de utána legalább futottam, és működött is a rendszer. Böki a csőrömet, és csak én tudok tenni ellene, de mégsem teszek.

Ezt nevezem én futói válságnak, az pedig már csak cseresznye a habon, hogy meg is fogadtam valamit, ami miatt sok szőrt fogok veszíteni. Ti éreztetek már hasonlót?