Nem is tudom, hol kezdjem.
Pár szó erejéig engedjétek meg, hogy visszatérjek a szűk egy hónappal ezelőtt kinyilvánított Újévi Fogadalmainkra. Az a helyzet, hogy én a többiekkel ellentétben nem egy időponthoz kötött célt tűztem ki, hanem az egész éven átívelő dolgot – minden hónapban legalább 100 km-t akarok lefutni. Ezzel már rögtön az elején összetűzésbe kerültem.
Nem nagyon ízlik a futás az év elején. Annak ellenére, hogy teljesen máshogy képzeltem, nem véletlen, hogy felelőtlennek tűnő fogadalmat tettem. A hónapban szégyenletes négy és fél km-t futottam, mondjuk azt a Hungaroringen.
Eddig csak nézőként voltam jelen, így számomra az nem csak egy sima futás volt, hanem azon az aszfaltcsíkon koptattam – volna, ha nem lett volna hó – a BRS 1000-ret, ahol egyik nagy kedvencem, Alonso a Pirellit. :)
Ez kárpótol valamelyest, viszont a tényen nem változtat, hogy sokszor kevesebbet futottam, mint terveztem. Nem tudom, hogy pontosam mi a célom ezzel a poszttal, de remélem, hogy ha írásban beszélek a dologról, a válság, amit elkaptam, hamar tovább áll.
Alapvetően elég racionálisan gondolkodom, és pont emiatt kicsit félelmetes is. Van kellő mennyiségű, minőségű ruházatom, gyakorlatilag bármilyen szélsőséges időjárás legyen, tudok futni, és mégsem teszem. Kicsit érzem a nyomást is, hajlamos vagyok emiatt makacsul nem a szerint cselekedni, ahogy "kéne", de ez a "kéne" is olyan már, hogy elgondolkozom, hogy "mi az, hogy kéne?!" (Értitek?)
Magamnak szabom a tempót, mindent, mégis úgy érzem, hogy ezt kell csinálnom – valahol itt vagyok elveszve. Szeretnék futni, szeretek futni, mégsem indulok el. A cigit elengedtem, de utána legalább futottam, és működött is a rendszer. Böki a csőrömet, és csak én tudok tenni ellene, de mégsem teszek.
Ezt nevezem én futói válságnak, az pedig már csak cseresznye a habon, hogy meg is fogadtam valamit, ami miatt sok szőrt fogok veszíteni. Ti éreztetek már hasonlót?
