Kedves jelenlegi és új Futótársak! Hogyan is készülök én (kezdő futó) életem első igazi, nagy futóversenyére,a Fuss Budapest TRIO-ra?
Nos, ami azt illeti, 5 hónapja kezdtem el rendszeresen futni. Az elején elég lehetetlennek tűnt akár 2-3 km lefutása is. Barátnőm segítségével és jó zenékkel sikerült átlendülnöm a kezdeti nehézségeken, és szépen lassan gyarapodtak a kilométereim. Nagyon motiváló az, amikor kitűzöl magad elé egy adott távot (az én esetemben ez egy Városliget kör volt) és miután lefutottad azt érzed, hogy még nem akarsz megállni! Tegnap csak annyit bírtam, de ma már több is megy.
Így telt az első 5 hónapom, folyamatosan próbáltam növelni a távot, míg végül egyik nap reggel azon kaptam magam, hogy sikerült lefutnom az eddigi leghosszabb távom, 11km-t! Nagyon boldog voltam, mert miután megálltam, akkor sem éreztem azt, hogy itt a világvége és most négykézláb kell majd hazamennem.
Két hete történt, reggel 8-kor mentem ki a Városligetbe, már akkor is nagyon meleg volt, és én nem szeretek reggel futni. Még szinte aludtam, nem találtam meg az iPod-omat, na zene nélkül, egyedül még annyira sem megy. Gondoltam, hogy egy kör után tuti feladom...
Szinte üres volt a liget, friss volt a levegő, úgy élveztem a futást mint még soha! A második körömnél gondoltam egyet és levettem a cipőm majd beleálltam az öntözőrendszerbe, vagyis futottam a vízsugarakon keresztül ide-oda. Persze féltem, hogy majd valaki rám szól, de senki sem járt arra. Egy rövid kis felfrissülés után cipő vissza, óra indul és ott folytattam ahol abbahagytam.
Elég monoton dolog a futás, tény és való, de próbálok mindig valami újat kipróbálni, ami kellő motivációt ad ahhoz, hogy minden nap, vagy legalább minden másnap kimenjek. Például a hetekben jártam először Normafán, a 3. Nike Futóbuli szervezése kapcsán. A rendezvényt megelőző héten már szinte minden nap kimentünk. Gyönyörű a kilátás, és én ilyen terepen még sosem futottam! Nagyon tetszett, és ha tehetem, mindig ehhez hasonló helyeken fogok futni. A látvány számomra adrenalin, nem is beszélve arról, hogy sokkal jobb kondit eredményez, mint a megszokott körök a szmogos belvárosban.
Ennyit az egyszemélyes készülésről. Mivel hárman vagyunk, együtt is edzünk majd, de ez már egy következő bejegyzésem témája lesz... ;) Addig is mindenkinek jó futást kívánok!
