Utánfutó blog

Utánfutó blog

Heni, Jenni, Mesi, Soma, Luca és Bence az Utánfutók! Ezen a blogon a futásról írnak és arról, miért jó a sport még egyetemistaként is.

Mi vagyunk az Utánfutók

Utánfutók a Facebookon is

  

Minden egy HÉV megállóban kezdődött...

2011.08.11. 18:15 dzsenaj

Piros pólós fiatalok készülődtek az Futóbuli sorozat utolsó állomására. A Boráros téri emberek ekkor még mit sem sejtettek. Lassan futócuccba öltözött ifjak csoportosultak a regisztrációs pultoknál, és az igazán lelkesek már 1 órával a meghirdetett időpont előtt megjelentek.

A regisztráció első felvonásában a jelentkezők kézhez kapták a HÉV jegyüket és 50 perc múlva, különjárattal robogtunk a start felé. Akkora királynak éreztük magunkat, hiszen a celebek általában magángéppel, de mi magánHÉVvel toltuk! :D

Nem is gondoltuk, hogy ennyi ember utazik velünk, és mikor leszálltunk, elképedve néztük, ahogy a hömpölygő tömeg megindult a Csepel Művek bevételére. Szükségünk volt a rutinunkra, hiszen a futóbulik történetének legnagyobb seregével néztünk farkasszemet.

A parkourosok mutatványaikkal szórakoztatták a csomagjukra várókat, majd az egybeolvadt szürke tömeg megkezdte a várva várt közös bemelegítést. Rendőri felvezetéssel és nem mindennapi bringát követve indultunk neki a benzinkúttal, kifőzdékkel, munkásszállókkal tarkított csepeli városnegyedbe. Futásunkat különleges látványelemek színesítették, szikrák és füst között lépdeltünk és közben a parkouros fiúk lélegzetelállító trükkjeikkel vonták el a figyelmet a hátralévő kilométerek sokaságáról.

Kis utcákban, sikátorokban, üres hangáron át vitt utunk, és olyan kanyarokat tettünk, hogy azt még a Budavári Labirintus is megirigyelné! Ezzel azt a hatást keltettük, hogy már a sokadik kilométereinket rójuk – pedig nem. A táv adott, csupán az érzékszervek csalfa játéka űzi velünk ezt a tréfát. Az utolsó egyenesre ráfordulva, fel is bukkant a cél és jött az a szokásos érzés: az ember nem érzi az eddig megtett távot, hanem csak a szó szerint vett CÉLT látja maga előtt, és belead apait – anyait. Emiatt egyesek olyan sprintet vágtak le, hogy a 100méteres síkfutás döntőjében még Usain Boltot is megszorongatták volna.

A befutó után kezdetét vette a buli, aminek a helyszínt és a hangulatot tükrözve a Schwinn Csepel bicikligyár egy falfirkákkal tarkított raktárépülete adott helyet. Látványt és stílust tekintve külvárosi bandázósra vettük a figurát, a DJ targoncás emelvényen keverte a zenét, a parkourosok külön bemutatóval készültek, graffitis fújta a falat, és táncoltunk Vanilla Ice méltán híres "Ice Ice Baby!" klasszikusára is. :D

A gyárváros közepén éjjelig tartott a party, és ezzel az utolsó Futóbulinak is vége lett. A szeptember 4-i Fuss Budapest TRIO-ig pedig most már mindenki bőszen edz, hiszen csak pár hét és ismét – most már az éles – rajthoz állunk.

Hajrá Csapatok!!!

Címkék: élménybeszámoló fuss csepel

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása