Futhatok! Végre! Őszintén megvallva, legmerészebb álmomban sem gondoltam volna, hogy valaha hiányozni fog a futás. A sportolás mindig is része volt a mindennapjaimnak, de ezt általában a korizásban ki is merült. Viszont most, a műtét után, alig vártam, hogy ismét felhúzhassam az edzőcipőmet és én is megkezdhessem a felkészülésemet a Fuss Budapest Trióra!
Múlt héten az orvosom végre rábólintott, hogy fokozatosan újra edzésbe állhassak, és úgy megörültem a hírnek, hogy másnap már ki is látogattam a Margitszigetre. Ez azonban még kicsit elhamarkodott döntésnek bizonyult, hiszen kb 1km után annyira fájt a lábam, hogy alig tudtam hazabicegni.
Ez kicsit kedvemet szegte, és napokig nem is mertem ismét próbálkozni, azonban vészesen közeledett Csepel, ahol már szerettem volna a csapatommal együtt futni, ezért nem volt sok időm a nyavajgásra. Mikor Johny és Eszter egy kis laza futásra hívtak a Normafához, kissé félve mondtam igent, de aggodalmam feleslegesnek bizonyult és a térdem csak minimálisan fájdogált. Ezek után már bátrabban vágtam neki az edzéseknek, és mivel a Triós csapattársaimmal a napokban nem sikerült összeegyeztetni a közös tréningeket, ezért kikkel másokkal vágnék neki a kilométerek legyűrésének, mint a diáknagykövet társaimmal!
Mesi és Heni nyaralásuk miatt kimaradtak a jóból, de Eszterrel, Somával, Denivel és olykor Johnyval kiegészülve egy fantasztikus napot töltöttünk együtt. Egy konferenciahívással Soma keltette a társaságot és 10-kor még nem is gondoltuk, hogy hajnal 2-ig el sem tudunk majd szakadni egymástól. Volt városban sétálgatás, Johny látogatás, közös ebéd, fényképkészítés, mozizás és hajnalig tartó élménybeszámoló írás is.
A sűrű napirendbe természetesen beiktattunk egy szigetkört is, hogy együtt hódolhassunk az új hobbinknak. A Sziget szinte már második otthonunkká vált és én személy szerint imádok kint lenni! Ismét ismerős arcokkal találkoztunk, bátran próbáltuk ki az új cipőket, melegítettünk a futóklubosokkal és nem is lett volna teljes a kép, ha nem látjuk Markocsán Sanyit sörrel a kezében. :)
Futni ugyan még soha nem láttuk, de mindig kint van és széles mosollyal üdvözöl bennünket.:) Sajnos most Denit ítélték egy rövidebb kényszerpihenőre, ezért nem tartott velünk, de Ck Peti szívesen időzítette az edzését velünk egy időpontra, és mint mindig, most is remekül szórakoztatta a társaságot. Mindannyiunk számára könnyebb volt a közös futás, hiszen a beszélgetés közben szinte teljesen megfeledkeztünk a még hátralévő kilométerek számáról. A Trióig azonban még 3 hét van hátra, úgyhogy igyekszem belehúzni és remélem, most már a térdem sem fogja hátráltatni a felkészülésemet! :)
