Csütörtökön került megrendezésre a Futóblog "Just 30" elnevezésű rendezvénye, ahol a szokásos futóversenyekkel ellentétben nem az volt a cél, hogy minél gyorsabban fussuk le a szigetkört, hanem hogy mindenféle műszaki eszköz igénybevétele nélkül, a belső óránkra hagyatkozva, 30:00-hoz a legközelebbi időt fussuk.
Míg Soma, Heni és Eszter az eltés Eötvös 5ön képviselte az Utánfutókat, addig én a Margitszigeten próbáltam méltóan helyt állni. 5 órakor indult el a legelső versenyző, és a kissé zavaros tekintetű, nagyon koncentráló futók szépen lassan elborították a szigetet.
Amint kiértem, gyorsan üdvözöltem Angeldayt, aki megmutatta mi merre van, és alig vártam, hogy átvehessem a rajtszámomat, ami Szaszának köszönhetően az én lábamat ábrázolta, így mind a 117 futó a mellkasán viselt. :)
Hatalmas érzés volt, hogy valami közöm van a dolgokhoz. A rajt előtt összetalálkoztam Puskás Pannival (Phyllis), és azt próbáltuk kitalálni, hogy melyik taktika lenne a legcélravezetőbb. Míg Panni a "megpróbálom minél gyorsabban lefutni" stratégia mellett döntött, hiszen eddig 34 perc környékén ért körbe, addig én próbáltam a "Maggies-futásomat" előidézni, és azt a tempót felvenni.
Nekem személy szerint óra és zene nélkül fogalmam sem volt, hogy milyen tempóban kellene futni, az elejét elfutottam, utána elfáradtam, belassultam, majd megijedtem, hogy túl lassú vagyok, és újra gyorsítottam. Kezdetben próbálkoztam a magamban számolással, de valahogy mindig elrontottam, majd legszívesebben a mellettem elhaladó futókat faggattam volna a tempójukról.
Végső elkeseredettségemben a menetszélből akartam belőni a sebességemet, és a fizika órán tanultakból táplálkozva a megtett út és sebesség hányadosából meghatározni az eltelt időt, de mondanom sem kell, hogy ez a próbálkozás is kudarcba fulladt. A végére pedig teljesen összezavarodtam, és már azt sem tudtam, hogy hova futok.
Az eredményhirdetéskor mindenkit derült égből villámcsapásként értek a helyezések, hiszen nem is sejtettük az időinket. Ééééés az első helyen nem más végzett, mint Panni! Hatalmas egyéni csúccsal, 30:02:80-as időeredménnyel mindenkit maga mögé utasított!
És nem mellesleg, az első 4 helyen női versenyző végzett!! Még hogy a nőkre kell várni és hogy soha nem pontosak! Uraim, ideje összekapni magukat!
Szeretném megköszönni továbbá egy kedves fiatalembernek a támogatást és bíztatást, amit mi sem mutat jobban, mint hogy "Hajrá JENNI" rajtszámban virított egész este.
Nem igazán tudtam meghálálni a belém vetett bizalmat, hiszen a katasztrofális 95. helyen végeztem, de ez azt jelenti, hogy 2 perccel megjavítva az eddigi rekordomat, 27:45:40-tel értem célba, ami azért kárpótol a csúfos vereségért.
A szervezőknek köszönjük az ötletet, a lebonyolítást, a hangulatot és a pogácsát is, valamint gratulálok a győztesnek, kiscsapatunk büszkeségének és mindenkinek, aki vállalta a megmérettetést!
