Október 7., péntek. Az első igazi őszi nap.
Reggel, amint felkeltem, hallottam, ahogy az eső kopog az ablakon. Reméltem, hogy ez még az álmom része, de mikor széthúztam a függönyt, szertefoszlottak a reményeim. Brrr, hirtelen mindentől elment a kedvem és az egész napos semmittevést választottam.
Szépen lassan összepakoltam a dolgaimat és elindultam az állomásra, hogy hazatérjek Tatabányára a családomhoz. A hazafelé tartó úton azonban valamiért megtetszett ez az idő. Néztem, ahogy esőcseppek gurulnak lefelé az ablakon, ahogy a szél játszik a falevelekkel, és hirtelen elfogott egy érzés, hogy futni akarok.
Alig vártam, hogy hazaérjek, átöltözzek, és már mehessek is. Gyorsan lepakoltam, üdvözöltem a szüleimet, felvettem az esőkabátomat és már indultam is. Ugyan anyukám kissé kétkedve tekintett rám, de tudta, felesleges visszatartani, ha eldöntöttem, úgyis menni fogok.
Az ajtón kilépve éreztem, ahogy a hűs szellő megcsapja az arcomat, belélegeztem a friss eső illatot, elindítottam a sportbandemet és elkezdtem futni. Nem volt semmi célom, nem tudtam, hogy hány kilométert fogok futni, hogy merre, vagy, hogy hány perc alatt, csak futni akartam ebben az időben. Mentem össze-vissza a városban, olyan helyeken, ahol még a 19 évem alatt sem jártam, és ott is, ahol régen minden nap megfordultam.
Kigondoltam egy pontot, hogy na, addig fogok futni, majd mire odaértem, meggondoltam magam és mentem tovább. Bevallom őszintén, boldoggá tett a buszmegállóban didergők kérdő tekintete és a tudat, hogy ilyenkor legtöbben bebújnak az ágyba, magukra húzzák a takarót, meleg teát vagy kakaót iszogatni és nézik a TV-t, én mégis kint vagyok és edzek.
Teljesen belefeledkeztem a futásba és a friss levegő adta örömökbe, anyukám telefonhívása zökkentett csak ki az eufórikus állapotomból, mikor aggódva érdeklődött hogylétem iránt. Megnyugtattam, és elindultam visszafelé, majd a fáradtságtól enyhén remegő lábakkal, kissé megázva értem haza. A kapuban leállítottam az órát, mely éppen 11km-et mutatott, és így életem eddigi leghosszabb futását tudhattam a hátam mögött!
Utána jöhetett a jól megérdemelt pihenés, az otthon melege, és elégedetten merültem el a forró vízzel teli kádban.
