2011. október 30-án, szombatról vasárnapra virradó hajnalban visszaállítottuk az órát, és ezzel megkezdődött a téli időszámítás. Ezt a lehetőséget Doktor DaMartian azonnal megragadta és összetoborzott egy lelkes futókból álló társaságot, akik egy órás örömfutással köszöntötték a telet. Természetesen az UtánFutók csapata is képviseltette magát.
Hajnali 1 tájékán álmos, megviselt, vacogó emberek tűntek fel a Felvonulási Téren. Volt, aki le se feküdt, volt, aki rápihent, míg mások a Halloween party keretei közé ékelték be a futást. Mi a belehelt kocsiban tartottuk melegen izmainkat egy darabig, és amikor egyre több fej jelent meg a párás üvegen át, mi is kiszálltunk.
Egyből ismerős arcok tűntek fel, sütivel kínáltak bennünket, és magával a Dokival is találkozhattunk. Aminek külön örültünk, hogy jelen volt még a SUHANJ! alapítvány jó néhány tagja, és Pásztory Dóra paralimpikon is!
Fruzsi fényvisszaverős matricákat osztott az érkezőknek, melyet mindenki emlékbe kapott.
Mi is lehetne alkalmasabb helyszín a gyülekezőhöz és a rajthoz, mint az Időkerék?!
Az óra ketyegett, egy gyors csoportkép után, a filmből már ismert lángoló keréknyom közepette elindult a 125 fős, mindenféle fényvisszaverővel, villogóval, lámpával, "Fuss vissza a jövőbe!" matricával díszített társaság.
DaMartiannak és Fruzsinak még így is sikerült külön kitűnni a tömegből, Nike "Shield" kabátjuk és cipőjük is teljes felületükön verték vissza a fényt, lehetetlenség volt őket nem észrevenni!
A Hősök tere megkerülése után 2 részre szakadt a társaság, a gyorsabbak DaMartian és Doki vezetésével egy nagyjából 10km-es karikára vállalkoztak, míg a ráérősebbek a 8km-es körrel is beérték, melyet ugyanúgy 1 óra alatt teljesítettek(tünk).
Eszter, Heni és Jenni, Sebe Attila kalauzolásával a 10-15 fős "2es" csapattal, családias hangulatban abszolválta a távot. Kissé turistás-városnézős, olykor eltévedős, új helyeket megismerősre vették a figurát, és Attila idegenvezető szerepben is megállta a helyét. Mi lóti-futiként a bolyok közötti rést próbáltam betölteni, és egyszer itt, egyszer ott tűntünk fel, és végül a turistacsoport sorait erősítve értünk célba. Mesi a korábbi térdsérülése miatt nem tudott minket elkísérni az időutazásra, de a finisnél frissítővel és meleg ruhával várt bennünket.
Igazán különlegesnek éreztük magunkat, hogy részt vehettünk ezen a nem mindennapi eseményen és jelentős távot letudva, hajnali 2-től 2-ig futottunk. Sajnálatos, hogy erre csak évente 1x van lehetőség, de reméljük a Doki megtartja jó szokását és ezzel hagyományt teremt. Bízunk benne, hogy nem csak 1 év múlva, hanem a jövőbeli félőrült futásainkon is velünk tartotok!
Ui: olvassátok el a Doki részletes beszámolóját a Futóblogon!
Jenni és Soma
