...amikor barátnőm, aki már előtte rendszeresen futott, rábeszélt arra, hogy menjek el vele futni.
Március, jó idő, nem kellett sokat győzködni, egyből igent mondtam. Ám akkor még nem tudtam mire vállalkozom!
Irány a Margitsziget! Gondolhatjátok, hogy elsőre nem bírtam, esélyem sem volt. 2,5-3 km után azt hittem itt a vég: szúrt az oldalam, nem kaptam levegőt, sírni akartam, de olyan rosszul voltam, hogy azt sem tudtam, hol vagyok. Arra gondoltam, hogy biztos van valami légzési problémám, ami miatt ez a sport nem nekem való. Most ezen már csak mosolygok, pedig tényleg így éreztem.
Legtöbben ilyenkor szokták feladni és azt mondani, hogy futás? Soha többet! Pedig csak a kezdet nehéz. És tényleg, a követező alkalommal ugyanazt a távot már meglehetősen jobban bírtam. Eszméletlen boldog voltam, hogy még egyszer megpróbáltam!
Hogy mi motivált? Elsősorban a barátnőm, akinek azóta is hálás vagyok ezért, másodsorban pedig az, hogy nem akartam feladni. Ha annyi embernek megy, akkor miért pont nekem ne menne? Határtalan öröm volt, amikor már minden gond nélkül le tudtam futni a kezdeti "halálos" távot!
Sokan mondják, hogy azért nem futnak, mert a futás unalmas. Ha van sport, amit változatosan lehet űzni, akkor a futás az biztosan az! Engem is ez motivált. Néha a jó zenék pörgettek fel, néha az, hogy barátokkal beszélgetve kocogtunk egyet, vagy akár a helyszínek, ahol futottunk. Annyi csodaszép hely van, ahol lehet futni, és semmi sem kell hozzá, csak egy jó cipő! Pár kedvencem az eddigi helyszínek közül: Normafa, Városliget, Andrássy út, Margitsziget, rakpart.
Nagyon sokat köszönhetek a futásnak. Az elmúlt egy évben rengeteg új barátra leltem, rengeteg helyen futottam. Voltak nehezebb időszakok, amikor annyira nem ment, vagy nem volt kedvem hozzá, de a kis futóközösségünk varázsa mindig átlendített ezeken a mélypontokon.
Futóközösség, igen. Egy évvel ezelőtt még egyedül róttam a szigetköröket, egyetlen embert sem ismerve ott, mára pedig elmondhatom, hogy egy hatalmas "családnak" vagyok a tagja. Észrevétlenül bekerültek a mindennapjaimba. Futottam velük nyáron 40 fokban, esőben, szélben, a Balaton partján, a városban éjszaka, szilveszterkor, óraátállításkor, -10 fokban és még sorolhatnám...
Nem gondoltam volna, hogy valaha ilyet fogok mondani, de így egy év távlatából bátran állíthatom, hogy imádom a futást, és teljesen új életem lett általa. Egy újabb születésnap!
Nektek is ezt kívánom, és higgyétek el, csak a kezdet nehéz, de ami utána jön, semmihez sem hasonlítható! Eufória!
Itt a tavasz úgyhogy HAJRÁ! ;)
