Már egy ideje olvashatjátok a sérülésemről és felépülésemről szóló postokat. Az Egyetemi Szerdákon rengeteg új emberrel találkoztam és nagy meglepetésemre jó páran nyomon követik, hogy mi történik velünk. Sok, eddig számomra ismeretlen arc érdeklődött felőlem is és kérdezte, hogy van a lábam, hogy bírja a futás, és hogy megy a gyógytorna. Ki is használnám a blog adta lehetőségeket, hogy választ adjak a kérdésekre és friss információkkal szolgáljak. :)
Pár hete végre elkezdhettem futni! Ugyan még csak heti 3 alkalommal és mindössze 3-4 kilométert tehetek meg, de több, mint a semmi. A gyógytornászom közreműködésével továbbra is zajlik a lábam megerősítése, azonban most már az állóképességemet is fejleszteni kell ahhoz, hogy bírjam a hosszabb távokat, ebben fontos szerepet kap a lépcsőzés. A legelső futások alkalmával érzett fájdalmak a hetek múlásával szerencsére mérséklődnek, és már egyre jobban érzem magam futás közben. A gyógytornászom szerint akkor leszek teljesen gyógyult, amikor a futás alkalmával egyáltalán nem jut eszembe a térdem. Na, ez még odébb van...
Szóval lassan, de biztosan haladok a felépülés útján. Akármennyire szeretném, hogy ez az út gördülékeny legyen, a gyógytornászom mindig ráébreszt, hogy ez túl idilli lenne, és kisebb-nagyobb hullámvölgyek jöhetnek az út során. Sajnos ez így is történik, és olykor nem értékeli a lábam a terhelést. De ezeket eddig sikerült áthidalni egy kis pihentetéssel, és ugyan nem vagyok túl türelmes lény (sőt), ez a mostani helyzet személyiségfejlődést is eredményezett, és már sikerül magam féken tartani a cél érdekében.
Büszkén jelentem, hogy a türelem tényleg rózsát terem, mert a legutóbbi egyetemi szerda alkalmával bizony lefutottam fél év után az első teljes Margitsziget körömet is!
Most már semmi nem szegheti a kedvem és készülök én is a saját csapatommal az UltraBalatonra!! Úgyhogy nincs megállás, futni kell. ;)
