Igen, félek...
Ahogy a szigetre járók, és a blogot olvasók is láthatták, még mindig van valami gond a térdemmel. Állítólag a lúdtalp a hibás, amiből aztán következik más egyéb panasz.
Már 3 hete járok gyógytornára, otthon is tornázom, de valahogy nem akar múlni a fájdalom. Mikor mondtam a gyógytornászomnak, hogy szeretném körbe futni a Balatont váltóban, kicsit furcsán nézett rám, de azt mondta, nem lehetetlen. Ha tudom, kicsit hanyagoljam a futást, feküdjek rá a comberősítésre, és akkor nem lehet gond. Pedig gond van, leginkább az én fejemben.
A többiek már tavaly átestek az első UB-n, tudják mire számíthatnak, már felmérték mennyit bulizhatnak előző este. :) Nekik már nem lesz idegen a pálya, nekem viszont eléggé. Egy olyan csapattal megyek, akik még sosem jártak arra. Így legalább együtt felfedezhetjük a terepet. :)
Azért próbálok nem nagyon elkeseredni, hisz a csapatom csodás lesz, tudják, hogy 20 km-t valószínűleg nem fogok tudni bevállalni, ezért majd szépen megosztjuk egymás között a távokat. Magamban pedig próbálom elhatározni, hogy nem fog fájni, meg bírom csinálni, semmi gond nem lesz!!! :)
A nagy megmérettetésig már csak bő 2 hét van, addig próbálok 3 km-t futni többször, mert ez az a bűvös táv amit egy huzamban bír a lábam. Így már a következő Egyetemi Szerdán sem csak a pult mögött szeretnék álldogálni, remélem a térdem is így gondolja.
Apropó Egyetemi Szerda, sajnálhatja az, aki nem volt kint az első foci-EB-s futáson. Igaz, hogy az idő lehetett volna egy kicsit melegebb, de a legbátrabbakat ez sem ijesztette el. Abban már sajnos nem mindenki értett egyet, hogy a németeknek KELL szurkolni, de hát van ilyen. :P
Jövő héten is lesz meccsnézés, persze a fárasztó futóedzést követően. Aki szeretne rajzoltathat Lucával szebbnél szebb (?) zászlókat az arcára, és felfújhatós óriáskezekkel fokozhatja a hangulatot.
Végül egy Facebook galéria, avagy a heti festés eredményei by Luca és Mesi!
