Avagy a cipőim egy napja...
A lakás alszik még, semmi mozgolódás, mellettem a társaim pihennek. A felkelő nap sugarai szűrődnek be a szobába, jelezvén, hogy lassan indul a nap.
Halk lépések nesze töri meg a csendet, a konyhából frissen főzött kávé illata száll a hálószoba felé. Minden mozdulatát figyelem és remélem, hogy ma engem választ. Amikor felém nyúl, izgatottá válok, és alig várom, hogy elinduljunk!
Kocsiba be, ablakot le, könyököt ki, kettesbe be! A talpaim szépen hozzásimulnak a pedálokhoz, kezdetben kissé óvatosan, majd erősebben nyomom a gázt, érzem, hogy a bőrömet fújja a szél – ez a szabadság!
- Nem igaz, hogy nem bírsz a lábad elé nézni! Állandóan ezt csinálja, ész nélkül megy mindenfele. "Majd otthon letakarítom" – mondogatja mindig, aztán persze elfelejti, én pedig napokig tocsoghatok az olvadt, ragacsos trutyiban. Remek...
Épületek, benzingőz, hatalmas kerek, lábszárak, fű, gumifüst, szemét, padka, úttest, zebra, Duna, virágok, lépcső, macska. Csupán ennyit láthatok a városból.
Végre egy különleges pillanat, amikor rálátunk az egész városra. Csak ámulunk, hogy mennyire szép Budapest innen, a Gellért-hegyről! Jé, ott egy fa! Milyen magas az az épület! És mennyire gyönyörű az Erzsébet híd!
Szeretek a Margitszigeten lenni, rengeteg ismerőssel találkozok, remek a hangulat, és vannak társak a másik fajtából is. Olyan fura ez a rekortán borítás, kissé érdes, de kellemesen masszíroz. - Hé! Ezt nem hiszem el, lecserél a Másikra! Csak mert ő könnyebb, jobb a csillapítása és rá van írva, hogy "Fuss Jenni". Nagy cucc...
Az egész napos rohanás végén a jól megérdemelt pihenés. A nap fénypontja, végre kettesben lehetek Vele! Naplemente, vízpart, nyugalom, szellő, harmónia, szerelem és Ő. Tökéletes zárása egy eseménydús napnak.
(A fotókért köszönet Rácz Tamásnak!)
