Mindenki teljes erőbedobással készül a szeptember 4-ei Fuss Budapest Trio teljesítésére, szervezzük a csapatokat és futjuk a kilométereket. Akarom mondani, futják. Én ugyanis pár hetes kényszerpihenőre lettem ítélve.
Néhány évvel ezelőtt, egy görkorcsolya verseny közben kiugrott a térdem a helyéről, és ez volt az első jel, mely arra utalt, hogy nincs minden rendben a lábammal. Mint kiderült, egy születési rendellenesség okozta a problémát, s ehhez még hozzájárult a korizós élsport miatt kapott terhelés, és így már adódtak gondok.
Kétszer műtöttek komolyabban, majd mindkettő után kivették a csavarokat, így mostanra 5 csavarral lettem gazdagabb, melyek remekül mutatnak a nyaklánc formájában, a nyakamban. :)
A szükséges rehabilitáció után újra edzésbe állhattam. Meg kell mondjam, kezdetben féltem az újabb sérüléstől, így a korizástól is, és a futások során is éreztem még olykor fájdalmat. De lekopogom, mostanra minden rendben vele. Továbbá a cipőtesztek alkalmával, a fiúk segítségével (ezúton is köszönet érte) rátaláltam arra a cipőre, ami a leginkább ideális számomra, így újra tudom élvezni a futást is. :)
A happy end előtt az orvosom még egy utolsó beavatkozást kért, hogy minden biztosan a helyére kerüljön, és a jövőben elkerülhessem a fehérre mázolt falak fogságát. Ennek megfelelően sor került a műtétre, és az UltraBalaton fáradalmait másnap a pihe-puha kórházi ágyban, egy kis altató segítségével pihentem ki.
Most még lábadozok, így a Normafa Futóbulin-bár nagyon szerettem volna futni, még megmaradtam a "többiek bíztatása" poszton. A futás részt ki kellet hagynom, ez még kicsit várat magára. Addig is üzenem a többi csapatnak, hogy hamarosan újra felveszem a cipőmet, és onnantól kezdve nincs megállás, úgyhogy álljatok neki rendesen edzeni!. ;)
