Sajnos a felkészülésem nem úgy sikerült ahogy terveztem. A Berlinben töltött 4 hét alatt, olyan érzésem volt mintha Londonban lettem volna. Egy kezemen meg tudom számolni azokat a napokat, amikor nem vittem magammal esernyőt. Sajnos még nem vagyok annyira profi futó, hogy a 15 fok és a szakadó eső ellenére is felvegyem a futócipőt.
Két hete volt egy olyan nap, amikor a hőmérséklet legalább 20 fok fölé ment, és a nap is kisütött. Nem gondolkodtam sokat, kimentem futni. Úgy gondoltam, hogy most már 5 km-t azért illene összehozni, hiszen ezt a távot fogom teljesíteni a Fuss Budapest Trión is. A távolsággal nem volt gond, nagyon élveztem a futást, egészen a Reichstagig elfutottam, és sok futóval is találkoztam. Nagyon kedvesek voltak mosolyogtak, tetszett.
Sajnos a futás utáni napon már ennyire nem örültem. A térdem megint annyira fájt, mint hónapokkal ezelőtt, pedig használtam a jégzselét, rajtam volt a mágnes, ittam rendesen a port és mégis. Pihentettem, polcoltam, a vége az lett, hogy vettem egy Venoruton Gélt, annak a reményében, hogy múlik a fájdalom. Már egészen jó, de azóta futás nem volt csak comberősítő gyakorlat.
Végre itthon vagyok, úgyhogy megint kezdődhet a spinning maraton, és a comb további erősítése. Szeretnék már egy héten belül a szigeten futni a kis csapatunkkal. Mert VAN csapatunk. A futóbulik alkalmával ismertem meg a két srácot, szerencsémre nem ma kezdték a futást. Remélem a hét végén, ha a térdem is engedi, be tudok csatlakozni, és együtt futhatjuk a köröket a Szigeten.
A következő posztban részletesen bemutatom a csapatot, és akkor már közös fotókkal is szolgálhatok. Elöljáróban annyit, hogy a Fuss Csepelen jött a srácok ötlete, hogy együtt futnának, én előzetesen már Mikivel (kék póló-tánc) már megbeszéltem, hogy fussunk együtt.
Szerencsére a buli után Szilárd (a Nike ajándék nyertese) is csatlakozott.
Reszkessen a többi csapat, miénk lesz a legjobb idő!! Ugye srácok? :P
