Már csak egy hét a versenyig. Eljött a keddi nap, ami minden diáknagykövetnek zh-, és óramentes volt, ki is települtünk felsőoktatási intézményünk egyik épületébe. Berendezkedtünk, ki roll up-pal, ki csili-vili cipőkkel, mi minden ilyesmi segédeszköz nélkül, plakátokkal feltapétázott asztalon, az új téli kollekciónkba öltözve.
Az ELTE Bogdánfy úti sporttelepét (régi BEAC) választottuk helyszínül, lévén ez az egyetem Egészségügyi és Sporttudományi Intézetének székhelye. Akik bármilyen sport órára jönnek, mellettünk sétálnak el, mindez a bejárat-közeli helynek köszönhető, ahova székhelyünket végül pozícionáltuk.
Sokat szórólapoztunk, kommunikáltunk az emberekkel, próbálva elcsábítani őket a keddi megméredtetésre. Találkoztunk Corvinusos kollégával is, aki jött órára, ugyanis nekik is a BEAC-on (is) vannak sport óráik. Mondta a srác, hogy a közgázról jön, és ott is találkozott a "helyi" megfelelőnkkel - jó érzés volt.
Délután 4 óráig tartott a népszerűsítési projekt, aztán egy korábban meghirdetett felkészülési edzést tartottunk Heni, és DaMartian vezényletével. Nagyon fontos, hogy egy egy mérföldes felkészülést nem szabad elmismásolni. Más jellegű futást, és bemelegítettségi szintet igényel, mint egy hosszabb futás.
Helyszínnek a Kopaszi gátot választottuk. Nem sokak által ismert, ám de annál gyönyörűbb futókörnyezet, közel a BME sportpályájához, ahol a verseny megrendezésre kerül majd 6-án. Az edzésre két lelkes ELTE-s hallgató jött el, így öten futottunk, kellemes 6 perces ezrekkel a Kopasziig, azon belül is a 350m-es rekortán csík kezdetéig. Ez háztól-házig kb. 1,5 - 2km. Utána rövid gimnasztika és nyújtás után megkezdtük a sprinteket, fokozatosan gyorsulva, majd lassulva – repülőztünk.
Kicsit fújtunk, és ezzel alacsonyabb tartományba "kényszerítettük" a pulzusunk, onnan pedig kicsit más úton elindultunk visszafele, ugyanoda. Így érkeztünk meg a Szertár hátsó bejáratához, ahol egy viszonylag hosszú nyújtást követően összességében 1-1,5 órás együttlét után széledtünk végül szét.
Ja, hajrá ELTE!
