Utánfutó blog

12 hét:

Tizenkettő darab hét után próbálkozhatok újra a futással; hangzott az ítélet a műtétet követően.

3 hétig feküdtem otthon 0-24-ben, a 4. héten hagyhattam el a mankót és kezdhettem meg a rendes gyógytornát, és 8 hét kellett ahhoz, hogy rendeződjön a járásom.

Most, 10 hetesen, a lépcsőzésnél még fájdalmat érzek, és a hajlítás sem megy még tökéletesen. Ráadásul egy gyulladás okozta 2 hetes kényszerpihenő miatt a fenti szám kitolódott még két héttel összesen 14-re...

Tornázok, heti hatszor, abból két alkalommal a gyógytornászomnál. Muszáj, hiszen enélkül nem futhatnék a közeljövőben. Érdekes az ember, mindig csak akkor kezd el foglalkozni az egészségével, amikor már megtörtént a baj.

Rengeteg gyógytornásznál fordultam meg az elmúlt 5 évben, és mindig egy sérülés után próbáltam kisebb-nagyobb lelkesedéssel menteni a még menthetőt, vagy megalapozni az új, erős lábamat. Sajnos legtöbbször kisebb lelkesedés jellemezte a munkámat, mivel soha nem vettem komolyan a tornát. Talán a 20. életév, a helyzet komolysága, a gyógytornászom hozzáállása vagy a szemem előtt lebegő cél (futni akarok!) döbbentett rá valóban a gyógytorna szükségességére.

Tavaly októberben kerestem fel Shenker Benjamint, hogy segítsen megerősíteni a lábamat. Aki jártas az extrém sportok világában, biztos hallotta már a nevét, hiszen egy háromszoros világbajnok bmx-esről beszélünk.

Az évek alatt a számtalan értékes helyezés mellett jó pár sérüléssel is gazdagodott, volt már gerinctörése, koponyaalapi törése, valamint eltörött már mindkét lába, csuklója és bordái is. Nem egyszer szorult gyógytornász segítségére, s végül ő maga is az lett, épp ezért vált számomra roppantul hitelessé. Már most rengeteget köszönhetek neki, hiszen az ő tanácsára kerestem fel újra az orvosomat, és egyeztem bele a műtétbe, azóta pedig ő segít, hogy teljesen rendbe jöjjek, és támogat, mikor belefáradok a megpróbáltatásokba.

A kezdeti makacsságom és lázadásom ellenére sikerült megszerettetnie velem a gyógytornát és elérte, hogy a mindennapjaim részévé tegyem. Mi, Utánfutók is küzdünk olykor sérüléssekkel, Mesinek is adódtak már problémái a felkészülések alatt és jómagam is szorultam már kényszerpihenőre. Éppen ezért kértem meg Benit, hogy meséljen kicsit a futás és a gyógytorna kapcsolatáról.

Jenni: Mikor van szükség gyógytornára?

Benjamin: A közhiedelemmel ellentétben a gyógytorna nem csak a már kialakult problémára nyújthat megoldást illetve kezelési lehetőségeket, hanem a még ki nem alakult problémák megelőzésében is nagy szerepet játszik. A prevencióra napjainkban egyre több figyelem jut, az élet szinte minden területén.

J: Ez miként jelentkezik a futók életében?

B: A tudatos sportoló, a tudatos futó nem csupán az időeredményét nézi, hanem komoly stratégiai döntéseket hoz a felkészülés ideje alatt is. Mérlegel, hogyan ossza be edzéseit, erejét, mennyit nyújtson és erősítsen, mit egyen és igyon, annak érdekében, hogy a lehető legtöbbet hozza ki magából a következő megmérettetés alkalmával.

J: Ezek csak az élsportolókra vonatkoznak?

B: Ezek mind igazak a hobbisportolókra, futókra is. Egy hosszabb kihagyás után biztos mindenki átélte már az izomláz érzését vagy az egyes testrészek fájdalmas fáradtságát. Ilyen alkalmak előtt is hatásos a preventív tréning, csökkentve, akár meg is szüntetve ezáltal az előbbi panaszokat. A preventív torna egy korábban elszenvedett sérülés után is fontos, mert jelentősen csökkenthető az újrasérülés kockázata.

J: A futók esetében mit jelent konkrétan ez a prevenció?

B: Síkfutók esetében a prevenció a megfelelő mennyiségű és minőségű bemelegítést, nyújtást és edzést jelenti. Tájfutók, illetve egyenetlen terepen futók számára már egy komolyabb felkészülés is szóba jön. Ilyenkor a gyógytorna, a prevenció célja az instabil felületekre, az egyenetlen alátámasztásra és az ebből adodó váratlan mozdulatokra való felkészítés, célzott erősítés és koordinációs gyakorlatok. Preventív tényezőkhöz sorolhatjuk az izomtömeg csökkenésének megakadályozását is. A comb izomzata 3%-al csökkenhet 1 hét ágynyugalom során. Extrém esetben a teljes inaktivitás 10-20%-os izomerő csökkenést okozhat (heti 1-3%), 3-5 hét teljes immobilizáció során akár 50%-al csökkenhet az izomerő. Tehát jobban járunk, ha mozgunk, tornázunk, futunk!