Utánfutó blog

Utánfutó blog

Heni, Jenni, Mesi, Soma, Luca és Bence az Utánfutók! Ezen a blogon a futásról írnak és arról, miért jó a sport még egyetemistaként is.

Mi vagyunk az Utánfutók

Utánfutók a Facebookon is

  

Készülök a TRIO-ra!

2011.07.26. 10:52 Titi16

Kedves jelenlegi és új Futótársak! Hogyan is készülök én (kezdő futó) életem első igazi, nagy futóversenyére,a Fuss Budapest TRIO-ra?

Nos, ami azt illeti, 5 hónapja kezdtem el rendszeresen futni. Az elején elég lehetetlennek tűnt akár 2-3 km lefutása is. Barátnőm segítségével és jó zenékkel sikerült átlendülnöm a kezdeti nehézségeken, és szépen lassan gyarapodtak a kilométereim. Nagyon motiváló az, amikor kitűzöl magad elé egy adott távot (az én esetemben ez egy Városliget kör volt) és miután lefutottad azt érzed, hogy még nem akarsz megállni! Tegnap csak annyit bírtam, de ma már több is megy.

Így telt az első 5 hónapom, folyamatosan próbáltam növelni a távot, míg végül egyik nap reggel azon kaptam magam, hogy sikerült lefutnom az eddigi leghosszabb távom, 11km-t! Nagyon boldog voltam, mert miután megálltam, akkor sem éreztem azt, hogy itt a világvége és most négykézláb kell majd hazamennem.

Két hete történt, reggel 8-kor mentem ki a Városligetbe, már akkor is nagyon meleg volt, és én nem szeretek reggel futni. Még szinte aludtam, nem találtam meg az iPod-omat, na zene nélkül, egyedül még annyira sem megy. Gondoltam, hogy egy kör után tuti feladom...

Szinte üres volt a liget, friss volt a levegő, úgy élveztem a futást mint még soha! A második körömnél gondoltam egyet és levettem a cipőm majd beleálltam az öntözőrendszerbe, vagyis futottam a vízsugarakon keresztül ide-oda. Persze féltem, hogy majd valaki rám szól, de senki sem járt arra. Egy rövid kis felfrissülés után cipő vissza, óra indul és ott folytattam ahol abbahagytam.

Elég monoton dolog a futás, tény és való, de próbálok mindig valami újat kipróbálni, ami kellő motivációt ad ahhoz, hogy minden nap, vagy legalább minden másnap kimenjek. Például a hetekben jártam először Normafán, a 3. Nike Futóbuli szervezése kapcsán. A rendezvényt megelőző héten már szinte minden nap kimentünk. Gyönyörű a kilátás, és én ilyen terepen még sosem futottam! Nagyon tetszett, és ha tehetem, mindig ehhez hasonló helyeken fogok futni. A látvány számomra adrenalin, nem is beszélve arról, hogy sokkal jobb kondit eredményez, mint a megszokott körök a szmogos belvárosban.

Ennyit az egyszemélyes készülésről. Mivel hárman vagyunk, együtt is edzünk majd, de ez már egy következő bejegyzésem témája lesz... ;) Addig is mindenkinek jó futást kívánok!

Címkék: felkészülés

Kényszerpihenő

2011.07.25. 10:27 dzsenaj

Mindenki teljes erőbedobással készül a szeptember 4-ei Fuss Budapest Trio teljesítésére, szervezzük a csapatokat és futjuk a kilométereket. Akarom mondani, futják. Én ugyanis pár hetes kényszerpihenőre lettem ítélve.

Néhány évvel ezelőtt, egy görkorcsolya verseny közben kiugrott a térdem a helyéről, és ez volt az első jel, mely arra utalt, hogy nincs minden rendben a lábammal. Mint kiderült, egy születési rendellenesség okozta a problémát, s ehhez még hozzájárult a korizós élsport miatt kapott terhelés, és így már adódtak gondok.

Kétszer műtöttek komolyabban, majd mindkettő után kivették a csavarokat, így mostanra 5 csavarral lettem gazdagabb, melyek remekül mutatnak a nyaklánc formájában, a nyakamban. :)

A szükséges rehabilitáció után újra edzésbe állhattam. Meg kell mondjam, kezdetben féltem az újabb sérüléstől, így a korizástól is, és a futások során is éreztem még olykor fájdalmat. De lekopogom, mostanra minden rendben vele. Továbbá a cipőtesztek alkalmával, a fiúk segítségével (ezúton is köszönet érte) rátaláltam arra a cipőre, ami a leginkább ideális számomra, így újra tudom élvezni a futást is. :)

A happy end előtt az orvosom még egy utolsó beavatkozást kért, hogy minden biztosan a helyére kerüljön, és a jövőben elkerülhessem a fehérre mázolt falak fogságát. Ennek megfelelően sor került a műtétre, és az UltraBalaton fáradalmait másnap a pihe-puha kórházi ágyban, egy kis altató segítségével pihentem ki.

Most még lábadozok, így a Normafa Futóbulin-bár nagyon szerettem volna futni, még megmaradtam a "többiek bíztatása" poszton. A futás részt ki kellet hagynom, ez még kicsit várat magára. Addig is üzenem a többi csapatnak, hogy hamarosan újra felveszem a cipőmet, és onnantól kezdve nincs megállás, úgyhogy álljatok neki rendesen edzeni!. ;)

Címkék: sérülés

Patacsata Normafán

2011.07.20. 11:04 phyllis

Ismét eltelt egy hónap és elérkeztünk a 3. Nike Futóbulihoz, melyet ezúttal a Normafa rémisztő árnyaktól hemzsegő, sötét erdejében rendeztek meg. Már napokkal korábban mindenki azt találgatta, hogy vajon ezúttal milyen meglepetések érik őket, mi pedig ez idő alatt azon dolgoztunk, hogy ismét felejthetetlen élményben legyen részük.

"Most már ment minden, mint a karikacsapás" — JENNI

Július 15-én pénteken újfent voltak olyanok, akik jócskán a meghirdetett időpont előtt érkeztek, vagy azért mert már nem bírtak otthon ülni, vagy a távolról érkezők vonata így ért be. Most már ment minden, mint a karikacsapás, mindenki gyorsan beregisztrált és már ment is tesztelni a legújabb Nike cipők egyikét. A bérelt buszok indulásáig azonban még maradt egy kis idő, és ez remek alkalom volt az ismerkedésre. Szép számmal jöttek oda a hozzám jelentkezettek, hogy megköszönjék, amiért itt lehetnek. Ezúttal is köszönöm, rettentően jól esett:) Ahogy körbenéztem, mindenhol fekete pólós fiatalok álltak csoportokba verődve, voltak, akik barátokkal jöttek, voltak, akiket az előző futóbulik hoztak össze, míg mások most ismerkedtek meg egymással.


"Felültünk mi is a szimpatikus 4-es számú buszra" — SOMA

Amikor szépen sorba helyezkedtek a buszok, egymás után, egyszerűen óriási látvány volt :) elindultak az emberek, ki-ki ahhoz, amilyen buszjegyet kapott, és a nyitott ajtók egy pillanat alatt felszippantották a tömeget :) kiürül a parkoló, a következő fázisához érkezik az est, mindenki vár. Felültünk mi is a szimpatikus 4-es számú buszra. Kaptunk két motoros rendőrt, akik ott várakoztak a buszsor előtt, hogy mikor adják ki a jelt az indulásra, ám a buszaink nehezebben tudtak kifordulni a kelleténél, mert egy-két autó rossz helyen állt. Aztán végre indulhatott a menet, amiről csak az árulja el, hogy kik vagyunk, hogy minden busz oldalán ott figyel a Fuss Budapest Trio matrica, egyébként lehettünk volna nyolc busznyi diplomata is – sajnos a kevéssé fontos fajtából, akik csak két rendőrt kapnak:) nekünk viszont az a két rendőr jelentette a tekintélyt, és rendőri felvezetéssel megindult a menet Normafára.

Eszter és Jenni javaslatára elkezdtünk vegyülni a buszon és mindenki beült valaki mellé, aki mellett még volt hely, és kezdetét vette a magunkról mesélni dolog, kicsit személyesebbé véve a hangulatot. Mindenki nagyon érdeklődőnek bizonyult, volt szó az eddigi Futóbulikról, az Ultrabalatonról, az Utánfutóról, szóval sok mindenről. Ha elkezdem a beszédet, ritkán van vége és most sem volt ez másként, hirtelen azon kaptuk magunkat, hogy kanyarodik a busz a parkolóba, és leszállás van.

Mindenkit meglepett a viszonylag nagy szél, és a vártnál alacsonyabb hőmérséklet. Hát igen, ez van a budai hegyekben. A nap még nem ment le teljesen, ahhoz, hogy nekünk jó legyen, így még várni kellett kicsit. Megnézegettük a jelmezeket, láttunk szellemeket, zombikat, vámpírokat, jokereket, denevért és miegymást – éljen a Telihold! Közös bemelegítés után szétoszlottak a csapatok, a szerint, hogy kihez jelentkeztek a Futóbulira jelentkezők, és elkezdődött a csapat-ismerkedés. Ki-ki különféle technikákat vetett be, láttam körbemasszázstól elkezdve minden féle dolgot, mi a játékokra fektettünk nagyobb hangsúlyt, szerencsére pár lelkes animátort véltem felfedezni a körben, és ők segédkeztek a játékok lebonyolításában. Jenni sajnos a sérülése miatt még nem futhatott, ezért a rajtnál elbúcsúzott a csapatától és a célnál várta a beérkezőket.


"...megátkoztak és varázsporral lefújtak..." — DENI

Aztán elérkezett az este 9 óra, elrajtoltunk. Miután elindultunk a félhomályban, először egy rét mellett futottunk el, amikor még mindenki nyugodtan, mit sem sejtve kocogott. De aztán jött a nemulass, bekanyarodtunk egy erdei ösvényre, ahol a fejünk fölött összeérő lomboktól már szinte semmit sem lehetett látni, és akkor egyszer csak 3 zombi rohant keresztül ordibálva a tömegen, nem kis sikolyokat maguk mögött hagyva. Ekkor már mindenkiben felszökött az adrenalin, keresték, hogy mikor jön a többi szörny, de két boszorkánynak sikerült jól elbújnia és egy vastag fa mögül megátkoztak és varázsporral lefújtak minden arra futót. Az egyik legnagyobb felkiáltás pedig akkor jött, amikor észrevették a kaszást, aki mutatta az utat a ... na jó, igazából az Erzsébet kilátóhoz, hiszen egy igen kemény végső emelkedő után ott folytatódott a party.



"a Thriller mixére készített egy koreográfiát, amelyet már a beöltözött zombik gyakorlottan adtak elő" — MESI

Az Erzsébet-kilátóba érve, ahol a cél volt, szusszantunk egy kicsit, mindenki megkapta az uzsicsomagot (most kivételesen nem hot dog volt, hanem szendvics, kell is a változatosság), közben DJ Morpheus már elkezdte alapozni a hangulatot. Nehéz feladat állt előtte, hiszen a Budai Várban fantasztikus partyt csapott, amit nehéz volt übereleni...de valljuk be azért sikerül neki. Ebben nagy segítségére volt Farkas Zolee, a Nike koreográfusa, aki nem hagyta, hogy megpihenjen a futósereg. A nyár slágerének méltán nevezhető LMFAO Party Rock Anthem és az egyik legnagyobb MJ sláger, a Thriller mixére készített egy koreográfiát, amelyet már a beöltözött zombik gyakorlottan adtak elő, a futók pedig a bulin sajátíthatták el a bonyolultnak korántsem nevezhető lépéseket.

"FÉLELMETESEN jó volt" — HENI

Szóval egy kis közös flash mob-szerű táncot adhattunk elő, amit mindenki nagyon- nagyon élvezett. A betanítás után még 3x eltáncoltuk.
És hogy mit tetszett nekünk a legjobban?

Heni: A tánc FÉLELMETESEN jó volt! Főleg amikor a kilátó előtt, a telihold fényében nyomattuk a Party Rock-ot. :)

Mesi: Komolyan én még embereket így csattogatni soha nem hallottam. Persze kellett ehhez a fa padló, amin ugrálhattunk, meg a nagyon lelkes közönség, aki kérés nélkül odacsapta magát a SHUFFLE-nél.

Jenni: Az este legjobb része az volt számomra, mikor az indulás előtt „kettesben” lehettem a csapataggokkal, láttam a mosolyt az arcokon, hogy a hideg sem tudta elvenni a jókedvüket és izgatottan várták, hogy részesei legyenek egy futóbulinak! És a csapatkiáltás mindennél jobban esett

Eszter: Már eddig is rengeteg emberrel találkoztam ezeken a futásokon, de még most is sikerült meglepetést okozni... nem is gondolná az ember, mennyien szeretnek futni. Nekem speciel egy gyermekkori barátnőm is részt vett, akivel már vagy 7 éve nem találkoztam, és őt egy teljesen más sport kapcsán ismerem, plusz még egy szülővárosom-bélivel is "összefutottam" akit szintén ezer éve nem láttam! Mindketten az elmúlt időszakban kezdtek futni és mesélték, hogy mekkora motivációt jelent számukra ez a futás, hogy hozzájuk hasonló kezdőkkel futhatnak. Nagyon örültem, hogy láttam őket és hogy tetszett nekik.

Soma: Csatlakozom Mesihez, a csattogtatás fantasztikus volt!

Deni: Nem nehéz kitalálni, hogy nekem a zombitánc volt a kedvencem, hiszen ha valaki látott azt hihette, hogy megőrültem a "Friday Shuffle" alatt! De hát ez volt a lényeg, nem? Úgy pörögtünk mindannyian, mint Nadal tenyerese, és kemények voltunk, mint a fagyott egér!

Milyen érzés volt a város legmagasabb pontján, teliholdkor bulizni? Fantasztikus. Aki nem jött el, sajnálhatja!





Folyt. köv. Csepel!

Fuss Normafa előkészületek

2011.07.11. 18:30 Honey91

Már csak párat kell aludni…és mi lesz akkor, na mi? :) Hát persze, hogy a Fuss Normafa, a Futóbulik 3. állomása. Izgága kis csapatunk már össze is dugta a fejét, hogyan tudná a mit sem sejtő futókat elkápráztatni. Az eredménye is meglett… kezdjetek félni (szó szerint :D). Na és ha már ez itt a reklám helye, akkor Július 15-ig már csak pár nap van, és nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy hamarosan lezárjuk a jelentkezést… úgyhogy aki elfelejtett volna regisztrálni, mert nyilván elfelejtett…olyan nincs hogy valaki nem akarna :D szóval indulás a www.facebook.com/nikerunninghungary-ra (nem mintha most nem lenne megnyitva az oldal És győzz meg, hogy miért válasszalak Téged!

Címkék: fuss normafa

1. Ultrabalaton futásunk

2011.07.08. 12:24 JamesBonDeni

 

Ultrabalaton.  Egy 3 napon át tartó 212 km hosszú futóesemény a Balaton körül.
Emese térdszalag sérülése miatt az idei versenyt kihagyta, de mi öten, a többi Utánfutó részt vett rajta, egy 9 fős csapat részeként. Alább láthatjátok beszámolónkat a hétvégéről :)
 
Kenesétől Fűzfőig én fogok futni, kezdett tudatosulni, hogy holnap tényleg körbefutjuk a Balatont! - Jenni
 
A pénteki indulásunkat egy csütörtök esti meeting előzte meg, ahol megismertük két csapattársunkat, Angelday és Bitlitszbát is. Elosztottuk a távokat, és így, hogy már tudtam, hogy pl. Kenesétől Fűzfőig én fogok futni, kezdett tudatosulni, hogy holnap tényleg körbefutjuk a Balatont! 212 km, ember! Mi, diáknagykövetek, még soha nem vettünk részt ilyen kaliberű versenyen, sőt még futóversenyen sem nagyon, úgyhogy mindenkinek ezer kérdése volt és próbáltunk értékes tanácsokat begyűjteni. Angelday nem parázta túl helyzetet és a másnapi menetrendet pár szóban összefoglalta: 17:00, BAH- csomópont, majd vár minket a tihanyi polgármester, és végül sörözés. Valahogy már akkor éreztük, hogy lesz még itt meglepetés…
Pénteken, pontban 5-kor Eszterrel, Somával és Denivel álltam a BAH- csomópontnál, és csak arról tudtunk beszélni, hogy vajon milyen lesz az egész verseny és úristen, hogy fogjuk bírni a futást?! Hiszen volt olyan, aki még soha nem futott annyit, amennyi most várt rá, na és ezt többször is meg kellett ismételnie a nap folyamán!! Sajnos Heni csak másnap csatlakozott hozzánk, Mesi pedig a sérülése nem jöhetett. Fél6 körül feltűnt Juan, a másik csapattársunk és Bitliszbá is, aki segítette a lejutásunkat. Angelday hollétét ekkor még homály fedte, majd kiderült, hogy máshol csatlakozik hozzánk, s mire 8 körül leértünk a Balatonra, a városközpontban a kutya se várt ránk, nemhogy a tihanyi polgármester. Ezzel a négyből három állítása megdőlt, de mentségére szóljon, a sörözés nem maradt el. Érkezésünket egy tészta-partyval ünnepeltük meg, és közben Deni szórakoztatta a társaságot, újdonsült ötletével, miszerint milyen jó lenne egy zenekar, melyben mi lennénk a tagok, és ő lenne az egyik énekes, és ezt alá is támasztotta egy rögtönzött produkcióval. Mindenki megnyugtatására mondom, egyelőre a futásnál maradunk :)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Már a szálláson az este további részében kinyitottunk 1 üveg bort, csak hogy megkóstoljuk, aztán még egyet és... Mire észbe kaptunk már besütött a nap az ablakon.
Fél10-kor Bitliszbá hangjára keltünk, és kissé meggyötörten másztunk ki az ágyunkból…..
 
...felkészítettek hogy a Dörgicse-Köveskál útvonal nem épp a tisztaságáról híres… úgyhogy fel voltam készülve sárra, mocsárra, szélviharra, még égig érő paszulyokra is... - Heni
 
Ugyanis én futottam elsőként 5-ünk közül. Vártam-vártam Johnyt a váltópontnál nagy izgalommal, amit több indokkal is alá tudok támasztani. First of all MÉG SOSEM FUTOTTAM AZ ULTRABALATONON, már nagyon kíváncsi voltam…:) Alapvetően a táv 5,9 km amit már sikerült teljesítenem nem egyszer, de engem azért felkészítettek hogy a Dörgicse-Köveskál útvonal nem épp a tisztaságáról híres… úgyhogy fel voltam készülve sárra, mocsárra, szélviharra, még égig érő paszulyokra is. A várakozásokon persze minden túltett… kis csapatommal már vártuk, hogy befusson Johny és átadja a „stafétabotot” és egyszer csak Johny jön…és Johny megy. Mindenki összezavarodott, mint valami kis hangyaboly fel alá mászkáltunk, hogy most mi van, mire a mi Fruzsink tájékoztatott minket, hogy rossz váltóponton állunk, úgyhogy sipirc a következőhöz! Soma „hibátlan” :P vezetési technikájával kisebb nagyobb zsákutcákon át, kissé rendhagyó módon, de megtörtént az átadás. VÉGRE. Bitliszbával nekivágtunk az útnak… kis esővel… dombokon fel és le. Olyan gyorsan elértünk a váltóponthoz, hogy sajnáltam is hogy, át kellett adnom Jenninek a kis „dugókát”. És igen…az első futás kipipálva:)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
...én a legelső futásom alkalmával délelőtt minden bűnömet meggyóntam... - Jenni
 
 
Szóval mint említettem, volt egy kis hajnalig tartó italozgatás, így én a legelső futásom alkalmával délelőtt minden bűnömet meggyóntam, és ha nem kellett volna minden porcikámmal arra koncentrálnom, hogy ne essek össze, akkor vertem volna a fejemet – fal híján - az aszfaltba. Persze, amint összeszedtem magamat, már nem bántam az előző napi ébrenlétet, és most már visszatekintve az egész Ultrabalatonra, úgy érzem a péntek esti jókedv, beszélgetések és csapatépítés nagyban hozzájárult a hétvége remek hangulatához és az előre eltervezett etapokat is mindenkinek sikerült teljesítenie. Jövőre azért lehet, már kicsit óvatosabbak leszünk. Ja, igen, mert jövőre is ott leszünk!
 
  
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
....egy a fájdalmunk egy az örömünk.... - Soma
 
Kezdő futóként kicsit tartottam a dologtól, de azt gondolom, hogy erre van a csapat melletted, mögötted, akikkel ott segítitek egymást ahol, amikor tudjátok. Jelzem, a csapat jóval nagyobb része kezdő futókból állt, valószínűleg hasonló érzésekkel, de oda kell menni és csinálni kell :) Mindenki számíthat mindenkire, egy a fájdalmunk egy az örömünk.
Végig azt éreztem, hogy nagyon készségesek a segítők, látják, hogy éppen a seggemen veszem a levegőt, és kérdezik, hogy mit kérek, mit adhatnak, kérek-e még stb. Szeretem, amikor azt érzem, hogy „oda van figyelve rám” :)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
....nincs szebb annál, mint 8 km lefutása után beülni a csapattársakhoz a kocsiba, és egy kis idő múlva nézni, ahogy kel fel a nap. - Deni
 
Én csapatunk egyik legnagyobb mázlistájának mondhatom magam, hiszen a 3 futásom délután, éjjel és hajnalban volt. Számomra az éjszakai etap volt a legszuperebb.
Az egyetlen hátulütője a dolognak, hogy benned van, hogy a többieknek talán van egy 10 perce aludni egy hangyányit és te is kezdesz kifáradni, de egy-két pofon magadnak, aztán már nyomod is! Finom hűs levegő simogatja fáradó lábaidat, nem kell percenként vizet önteni a fejedre a tűző nap miatt. A környezet meg…Őszödnél a sötét fás résznél elhaladva úgy éreztem magam, mintha az Alkonyatban lennék….
Aztán persze ilyenkor, amikor sötét van inkább hasonlítunk egy karácsonyfára, mintsem egy futóra, hiszen a fejünkön lámpa, a fenekünkön piros villogó, lábon, karon és ahol jólesik pedig fényvisszaverő szalagok. Nagyon csinik voltunk!
A legszebb az egészben az volt, amikor Juan barátunk váltott engem, de én még futottam pár métert levezetésnek, persze nem a rendes útvonalon, erre mit látok, hogy valaki nagyban követ engem….gondolom nem nehéz kitalálni, ki volt :) úgyhogy szépen odakísértem Dorothy-t a „sárga köves úthoz”.
És higgyétek el, nincs szebb annál, mint 8 km lefutása után beülni a csapattársakhoz a kocsiba, és egy kis idő múlva nézni, ahogy kel fel a nap.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
  
.....nem jutnak el a tudatomig a szavak, amiket olvasok, mert folyamatosan az UB hétvége jár az eszemben...- Soma
 
Vicces, én azok közé az emberek közé tartozom, akik, ha utaznak valahova, nem zenét hallgatnak, hanem olvasnak. Na, most az utóbbi egy-két héten azon kapom magam, hogy nem jutnak el a tudatomig a szavak, amiket olvasok, mert folyamatosan az UB hétvége jár az eszemben, és nem tudok szabadulni (nem is akarok!) a gondolatoktól, nem tudom feldolgozni az UB-t. Annyira intenzív volt, annyi minden történt, annyira meghatározó élmény volt onnantól, hogy leértünk, egészen hazáig, amíg kiszálltam a kocsiból, hogy nem tudom pontosan, hogy mihez hasonlítsam. Ritkán érzek, ritkán éreztem ilyet. Tele vagyok új dolgokkal, élményekkel, mégis kifacsartnak érzem magam a fáradtságtól, és ez az ambivalens érzés talán az, ami megfoghatatlan, és pont ezért csodálatos.
Szóval mit is mondhatnék, minthogy srácok, jövőre Veletek ugyanitt!! :)

 

 

süti beállítások módosítása