Utánfutó blog

Mindenkinek vannak álmai, céljai. Valaki azért fut, hogy karcsúbb legyen, valaki azért, hogy a mindennapi stresszt enyhítse. Az én céljaim általában olyanok, amik hallatán a barátaim mindig kinevetnek. Pontosabban olyanok, amiket nem tudnék teljesíteni – gondolják. Az én célom az, hogy mások számára – és persze számomra is – lehetetlennek tűnjön, így amikor megcsinálom, bizonyítok magamnak, hogy vagyok valaki. Nem másnak, magamnak. Gondolom, sokan vagytok még így ezzel. A most porondon lévő célom nem más, mint a nagyatádi ironman.

A felkészülést megkezdtem, még karácsonykor is futottam. Egy ilyen extrém versenyre extrém felkészülés kell, nem lehet csak úgy ímmel-ámmal csinálni. Ha én csinálok valamit, akkor azt teljes gőzzel nyomom. A mai futás sem lehetett egy unalmas kocogás, további kihívást kerestem. A választás a Váctól nem messze található 864 méter magas Nagy Hidegyhegyre esett. A parkolótól a csúcsig 12 km a táv, oda vissza az több, mint egy félmaraton. Nehezített a dolgon, hogy -8 fokot mértem a csúcstól nem messze, és persze csak grátisz volt a 20 centis hó.

Ha inspirációt akarok meríteni egy filmből, nekem a Rocky az adu ász. Ilyen körülmények mellett ma élőben is átélhettem Rocky szerepét.

Csak hogy ne legyen unalmas a futás, egyik barátommal együtt indultunk neki a csúcsnak. Bár a táj szépségét órákon át lehetne élvezni, de azért mégis csak jobb egy futótárs. A hideg és a nagy szintkülönbség ellenére egyszer sem álltunk meg a 24 km alatt, csakis a kötelező csúcs kép elkészítésére.

Nagyon jól esett a mozgás, higgyétek el, télen is lehet kint sportolni, mutasson a hőmérő akár -8 fokot. Ha nincs meg a kellő inspiráció, gyertek el egy közös edzésre velünk a Nike+ Run Club téli edzéseire. Akik esetleg nem riadtak meg a hidegtől és csinálják a felkészülést a nyári céljai elérése érdekében, nekik sikeres felkészülést kívánok, aki esetleg pont az Ironman-re jön velem, annak üzenem: Nincs megállást! :)

Az év első hétvégéjén a Margitszigeti Nike+ Run Clubban a meglepően kellemes, tavaszias időben eltöltött közös szigetkör mellett mindenki újévi fogadalmat tehetett. A tavalyi fogadalomtétellel ellentétben idén a közös célokon volt a hangsúly.

Henike idén ősszel, a 28. Nike Félmaraton szeretné lefutni élete első félmaratonját. Ez tudatos felkészülést igényel, mely során előfordulhatnak holtpontok, de nem kell egyedül készülnie, hiszen Eszterke és jómagam is hasonló ígéretet tettünk. Közösek a céljaink és hol itthon, hol Hollandiában, de bármilyen ZH, vizsga vagy egyéb elfoglaltság mellett szakítunk időt a futásra!

Mesus a tavalyi térdműtéte után hamarosan újra próbálkozhat a futással, az év végéig a lába megerősítése után teljesen vissza szeretni térni a futóéletbe, amit 2 szigetkörrel bizonyítani is fog! Luca nem szeret fogadalmakat tenni, eddig se tette, és ezen idén sem szeretne változtatni. Ez persze nem jelenti azt, hogy motiválatlan lenne, és nem kell félnünk, hogy nem rukkol elő valami spontán ötlettel, mint ahogy tavaly tette egy rögtönzött 27 km teljesítésével.

A fiúk ennél már valamivel komolyabb tervekkel vágnak neki az új évnek. Somci tavalyi ígéretéhez híven lefutotta a félmaratont, ezért idén a havi 100 km teljesítésére vállalkozott, ami rendszeres futásokat igényel, de a cigaretta letétele után ez sem okozhat számára problémát.

Denike és Bence a vasemberré válás felé vette az irányt. Deni idén egy fél-IronManen bizonyítja be, hogy jó úton halad, Bence pedig Nagyatádon reméljük tényleg azzá válik. Az biztos, hogy mindketten kemény felkészülésnek néznek elébe, hiszen Deninek 1,9 km úszás után 90 km-et kell kerékpároznia, majd egy félmaratonnal ér véget a verseny! Bencére ennek a duplája, 3,8 km úszás, 180 km biciklizés és egy maraton vár, ezért tervei szerint 2 naponta fog 10 km-t futni, hetente úszik 5 km-t és biciklizik 100 km-t. Hogy az év során próbára tegye edzettségét a Vivicittára is készül, fut egy maratont és átússza a Balatont is!

Hogy még jobban alátámasszuk, hogy komolyak a szándékaink, kitaláltunk egy fogadalmat arra az esetre is, ha valami miatt nem sikerülne eleget tettünk az ígéreteinknek. Ez esetben Henike nyilvánosan szerelmet vallana Somának, amiről természetesen videó felvételt is készítenénk az utókor számára, míg Mesus egy meleg nyári napon a sziget bejáratánál dinnyét árulna a felfrissülésre vágyóknak.

Denike esetleges kudarca esetén elolvassa mind a négy Twilight kötetet, amit egy számonkérés formájában be is kell bizonyítania! Somcinak ha év végéig nem gyűlik össze a havi 100 km, akkor közösen gyantázzuk le a lábát. Én magam pedig a félmaraton elmulasztása esetén Somcira és Rácz Tamásra bízom magam, és egy egész napon keresztül teljesítem minden kívánságukat. És persze nekünk is van egy közös célunk, méghozzá hogy idén is körbefutjuk a Balatont és rengeteg közös edzéssel és felejthetetlen élményekkel szolgáljunk nektek!

We will #makeitcount!

A múlt hét eseménydúsra sikeredett a Futóklubos programokat tekintve, hiszen a szokásos 6 és 7 órás edzéseket főzőversennyel és UtánFutással spékeltük meg.

Múlt szerdán a főzésé volt a főszerep, hiszen a Futóklub kihívta RCKO.fm-et egy marhapörkölt versenyre, ahol mindkét csapat megmutathatta, hogy a munkán kívül hogy tud helyt állni a bogrács mellett. A Futóklub csapata már 3 órakor megkezdte a felkészülést. Mire Henivel 5 órakor kiértünk a Margitszigetre, már nem igazán tudtunk érdemben hozzátenni a csapat munkájához.

Pedig próbálkoztunk krumplipucolással és hagymahámozással is, de végül csak Heni kenyérszeletelő képességét tudtuk kamatoztatni, én pedig megkevertem a pörköltet – háromszor. A komolyabb teendők híján a hangulatteremtésből igyekeztünk kivenni a részünket és persze a végén segítettünk eltűntetni mesterszakácsaink főztjét.

Másnap már valamivel komolyabb feladat vár ránk, hiszen délután egy közös futásra hívtunk össze a tavaszi/nyári szerdai futóesemények résztvevőit, hogy még a kellemes őszi időben a Margitszigeten üssük el az időt. Örömmel láttuk, hogy ilyen sokan ellátogattak hozzánk! 6 órakor Kiss Zsani által levezényelt közös bemelegítés után meg is indult a társaság 1-2 szigetkör teljesítésére. Ameddig mi futottunk, Mesi és Köteles Gábor tartotta a frontot a Futóklubban és mire visszaérkeztünk, telepakoltak egy asztalt általunk készített sütikkel és üdítővel, így azonnal tudtuk pótolni az elvesztett energiát. A keksztekercsek és muffinok eszegetése mellett felidéztük a közös nyári emlékeket, a rengeteg eseményt és versenyt és kissé szomorúan vettük tudomásul, hogy lassan vége a szezonnak.

De szerencsére csak lassan, és ameddig az időjárás engedi, mi is igyekszünk különböző programokkal előrukkolni! Van néhány ötletünk, hogyan töltsétek az október utolsó napjait! Október 28-án, szombatról vasárnapra virradóra rendezzük a Fuss Vissza A Jövőbe III. futást, melyről részletes információt Mesi posztjából kaphattok.

Miután pedig mindenki szerencsésen visszaérkezett a jelenbe, október 31-én várunk benneteket a Futóklubba, hiszen ez a nap a Halloween-ről fog szólni! Ezúttal a közös futáson kívül egy tökfaragó versenyt is rendezünk, melyre hétfő estig jelentkezhettek! Ezzel kapcsolatban több információt a Facebook eseménynél olvashattok. Hogy az estét még hangulatosabbá tegyük, gyertek jelmezben!

Nincs programod szombat estére?

Erre a kérdésre a jó válasz természetesen az, hogy nincs. Ha pedig esetleg lenne, akkor is tedd magad szabaddá úgy vasárnap hajnali 2 és 2 között, hogy ismét átfuthassuk azt a plusz egy órát, amit az óraátállítással nyerünk.

Arra gondoltunk a többi nagykövettel együtt, hogy megszervezzük a 3. Vissza a jövőbe futást. Az esemény Facebook lapja itt.

A helyszín ismételten a Felvonulási tér, ahol találkozzunk még a nyári időszámítás szerint 2 órakor találkozunk. A zord időjárási körülmények ellenére is legalább 121 résztvevőt várunk, hogy meglehessen Dokinak az 1,21 gigawatt energia az időgép működtetéséhez.

A hideg miatt javasoljuk a réteges öltözetet. Persze a merészebbek magukra ötlhetik a film 3. részének megünneplésére western, vagy indián ruhájukat is. Szóval várjuk a telepeseket, banditákat és a seriffeket is.

A haladó futó-időutazóknak a 10 km-es távot javasoljuk, a kevésbé bevállalósak 7 km-en is tesztelhetik magukat hajnalok hajnalán.

Ha bármi kérdésetek van a futással kapcsolatban, esetleg attól függetlenül, az esemény oldalán, vagy itt a hozzászólások között bátran tegyétek fel!

Aki nem emlékszik teljesen a 3. részre, annak itt egy kis emlékeztető:

Néhány kép az elmúlt futásokból:

Várunk mindenkit az időutazásra!

Kis csapatunk fele szeptember utolsó hétvégéjét Horvátországban töltötte. A tervezett közös horvátországi nyaralás ugyan nem jött össze, most sikerült eljutnunk a Balkán-félszigetre. Több szempontból is különleges volt ez a pár nap, hiszen augusztus végén Bredába költöző Eszterkénk is csatlakozott hozzánk, Johnynak ez volt az utolsó szabad hétvégéje a Hollandiába költözése előtt és nem utolsó sorban, most rendezték a Nike Run Zagreb 2012 elnevezésű futóversenyt!

Csütörtökön délben érkeztünk meg Zágrábba, ahol Ana-Marija fogadott minket, a horvát Niketól, aki a kint létünk alatt végig segítségünkre volt. Beköltöztünk a 4 napig otthonunkként szolgáló hostelbe, aztán elindultunk feltérképezni a várost, és hová máshová vezethetett volna az első utunk, mint a Nike Store-ba! :)

Az biztos, hogy nem unatkoztunk a pár nap alatt, volt palacsintasütés, tortilla készítés, bundáskenyér készítés, rengeteg Jungle speed párbaj, arborétum látogatás, némi iszogatás, bulizás, nosztalgiázás és rengeteg nevetés.

Szombaton végre elérkezett a kint tartózkodásunk fő momentuma, a Run Zagreb! A futást Zágráb külvárosában rendezték, a Jarun-tó körül, ami egyébként kajak-kenu versenyeknek szokott otthont adni. Mikor kora délután megérkeztünk, a rajtközpont már tele volt fekete Run Zagreb-es pólóba öltözött emberrel, páran cipőt teszteltek (a mi cipőtesztes kamionunkkal ellentétben nekik egy retro kisbuszuk van, és csupán 3 féle cipőből választhattak a tesztelni vágyók!), majd fél 5 környékén megkezdődött a futásra hangolódás a közös bemelegítéssel.

5 körül mi is elfoglaltuk a helyeinket a rajtzónákban, és míg Somci, Johny és Fruzsi a tömeg elejére állt, mi Eszterrel, Henivel és Luckóval a középmezőnyt választottuk. Mint később kiderült a horvátok nincsenek igazán tisztában a rajtzónák lényegével, hiszen összevissza álltak be az emberek, és annak ellenére, hogy kellemes, minden pillanatot kiélvezős tempóban futottunk, folyamatosan előztük az embereket, akik 6,30 - 7-es ezrekkel magabiztosan álltak be a mezőny elejére.

Fura volt számunkra, hogy többen már 300-500m után (!) elkezdtek sétálni. De ami még meglepőbb volt, hogy nem szeretnek futócuccban futni, technikai futópólót csak a Nike alkalmazottakon láttunk. Annál több emberen volt farmer és egyéb utcai nadrág, és magas szárú deszkás cipő. Visszagondolva, a 4 nap alatt egyszer sem láttam Zágráb utcáin futót, pedig elég sok helyre ellátogattunk.

A futást egyébként nagyon élveztük, mire visszaérkeztünk, a rajtközpontban a színpadon már elkezdődött egy koncert (ahol az énekes valamiért dobozzal a fején énekelt), szépen lassan szállingóztak vissza az emberek. Az estének itt korántsem volt vége, levezetésképpen még buliztunk egyet a belvárosi VIP klubban.

Igazán kellemes napokat töltöttük Horvátországban, és jó volt, hogy ha nem is teljes létszámmal, de együtt volt a csapat. Mindenkinek csak ajánlani tudom, ha teheti, látogasson el a következő zágrábi futásra, biztos nem fogja megbánni. Mi legközelebb novemberben, Hollandiában egyesülünk, és ha lesz lehetőségünk, akkor ellátogatunk egy amsterdami futásra is!