Utánfutó blog

A múltkori posztban meséltem nektek róla, hogyan tartottuk a közös edzésünket a csapatommal a Margitszigeten.

Minden jól indult, de sajnos fél távnál azt éreztem, hogy nagyon nyilall a térdem. Ez sajnos lehetett amiatt is, hogy nem a megfelelő cipőben futottam. Ha van lehetőségetek, teszteljetek a cipőket, mert azok, akik térdproblémákkal küzdenek, fokozott figyelmet kell erre fordítaniuk.

A közös edzés utáni fájdalom miatt a Félmaratonig már nem futottam, maradt a heti 2, 3 spinning vagy esetleg spin race. A lány, aki az edzést tartotta, nagyon segítőkész volt, azt mondta a lényeg annyi, hogy alacsony ellenálláson végezzek folyamatos mozgást. Így is tettem, a nagy futásig nem volt komolyabb gondom. Szerencsére a Félmaraton nem jelentett akkora problémát, mint amire számítottam, a térdem csak a futás után kezdett fájni, szerencsére közben nem volt gond.

A fájdalom felerősödése miatt újra rakattam TAPE-t. A színes ragasztócsoda ezúttal a talpamra és a combomra került. A combomon lévőnek annyi volt a funkciója, hogy levegye a terhelést a lábamról. A bokámon lévő pedig a megsüllyedt boltozatot húzta feljebb. Sajnos a lúdtalp csak fokozza a térdfájdalmat. A következő lépés egy speciális lúdtalp csináltatása, amit az utcai és a futócipőbe is használni tudok. Ha van tippetek, és tapasztalatotok ilyen téren akkor kérlek, írjatok!

Most egy kis pihenés következik, marad a spinning és a porcerősítő szedése. Remélem, egy idő után helyrejön, és én is szakíthatom a kilométereket, akárcsak a többiek. 

SZER-VUSZ-TOK!
SZER-VUSZ-TOK!
SZER-VUSZ-TOK!

Így várta múlt héten a szervezői csapat az ELTE PPK-s kicsi gólyákat a balinkai tábor bejáratánál. A felénk közeledő 200 pici szempár az elején kissé félénken sétált be a kapun, akkor még nem sejtve milyen felejthetetlen hét vár rájuk.

Nem is gondolták, hogy mi ugyanannyira izgulunk és várjuk őket, mint ahogyan ők. Feladatokban sosem volt hiány, az elején a fő szempont a csapatépítés volt, amit a kicsi "golycik" nagyon ügyesen oldottak meg, nagyon szuper performance-ok születtek. :) Egy egész napos falukutatás és egy hajnalig tartó éjszakai túra után már azt hitték, nem tudunk semmi újat mutatni nekik.

DE IGEN!

Következett a sportnap, ahol a kviddics és a triatlon mellett teljesíthették a Nike futóállomás feladatait és találkozhattak a nagyon kedves aranyos szimpatikus állomásvezetővel, velem. :)

A feladat egy mini Fuss Budapest Trió teljesítése volt, 50m - 80m - 80m-es váltó lefutásával. A teljesítők egy Fuss Budapestes zöld gumikarkötővel lettek gazdagabbak, és persze gyűjthették a pontokat a gólyacsapataiknak.

Érdekességképp meg kell említenem, hogy találkoztam olyannal, aki már be volt nevezve a szeptember 4-i félmaratonra, illetve olyannal is, akik már Trió csapattal rendelkeztek. Persze néhány lelkes gólya érdeklődött, hogy amint hazaért nevezhet-e még, és gyorsan Trió csapat keresésére indult.

Egy kis beszélgetés után hamar kiderült, hogy sokak számára a "futóbuli" kifejezés sem volt teljesen ismeretlen, voltak páran, akik ott voltak a nyári futó eseményeinken és nagyon várják, hogy ősszel is meglepjük őket valami hasonlóval... Majd meglátjuk. ;)

Szeptember 4!

Mióta elkezdődött a diáknagykövet pályafutásunk, mindenki erről a napról beszélt, bár akkor még fogalmunk sem volt róla, hogy milyen élményben lesz részünk. Mintha csak tegnap lett volna, hogy kissé félszegen, esetlenül, de annál nagyobb lelkesedéssel érkeztünk meg a Városligetbe, az első helyszínbejárásunkra. Onnantól kezdve hirtelen felgyorsultak az események és hopp, máris szeptember lett. Pedig nem unatkoztunk a nyáron, hiszen részt vettünk 4 futóbulin, jó pár meetingen, csapatépítő estén, közös bulin, róttuk a szigetköröket, futottunk az UltraBalatonon és rengeteg órát töltöttünk együtt. Mégis mire észbe kaptunk, már ott álltunk a 26. Nike Félmaraton rajtjánál.

Mesivel, Henivel és Somával együtt foglaltuk el a helyünket a startnál, és alig vártuk, hogy elindulhassunk. Több ezer futó között kezdtük meg a Fuss Budapest Trió ránk eső, első etapját. A szurkolóktól és a feelingtől olyan extázisba estünk, hogy csak mosolyogtunk és annyit tudtunk egymásnak mondani, hogy "Úristen, ez mennyire kemény!!"

Annyira magával ragadott a látvány és az érzés, hogy mire magunkhoz tértünk, már meg is érkeztünk a váltóponthoz, és átadtuk a chipeket a társainknak. A mi kis csapatunk, azaz Gerencsér Lilla, Mizsér Fruzsina és jómagam alkotta trió, Izmosak névvel, 1:52:01-es időeredménnyel ért célba. :D

Az ambassadorok közül Deni csapata teljesítette a leggyorsabban a távot, de a többiek is rászolgáltak az elismerésre.

A Triót egyébként egy ismerősökből álló csapat nyerte meg, Holovics Ádám, Szabó Milán Gábor, Tomaschof Soma hármasa, akik 1:15:39-es idővel teljesítették a távot, esélyt sem adva az ellenfeleknek. Ezúton is gratulálok, fiúk!

Miután visszaértünk a versenyközpontba, és mindenki mindenkinek gratulált, leültem a cipőtesztes kamionhoz és percekig magamhoz se tértem. Megmagyarázhatatlan érzés fogott el, és sírni tudtam volna. Hogy örömömben, vagy bánatomban, nem tudtam volna megmondani. Valahogy a leírhatatlan öröm és a végtelen szomorúság kettősségével küzdöttem. Csak ültem, és néztem az engem körülvevő embereket: az éremmel a nyakukban sétáló futókat, a diáknagyköveteket, a futóbulikról ismerős arcokat, a piros pólóban dolgozó (ha szabad ilyet mondani) kollégákat, és csak azt kívántam, hogy soha ne érjen véget ez a nap.

Mindig csak a szeptember 4-ére koncentráltunk, és most, hogy ez a nap is elmúlni látszott, hirtelen kétségbeestem. A diáknagykövet társaim, a NIKE, a cipőtesztesek, a futóklubosok, a rendezvényes csapat, és a futóbarátok a mindennapjaim részeseivé váltak, rengeteg kedvességet és szeretet kaptam tőlük, és a jövő heti iskola, a véget érő nyár gondolata miatt úgy éreztem, hogy valaminek most vége szakad.

Itt a Trión futottam a saját akaratomból megtett 100. kilométeremet, én, aki előtte csak kényszerből vettem fel a futócipőt. Most pedig legszívesebben le se venném... Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire magával tud ragadni a futás, és hogy a kezdetben idegennek tűnő futóközösség ilyen hamar befogad bennünket, és ha csak kicsit is, de mi is a részesei leszünk.

Már nagyjából mindenki hazament, mikor még mindig a kamionnál tébláboltam, és ugyan a fáradtság már kezdett úrrá lenni rajtam, mégsem tudtam otthagyni őket. Csak még egy kicsit hadd legyek velük, csak még egy kicsit hadd vegyen körül ez a légkör, mielőtt végleg véget ér a nyár, és minden szertefoszlana. Holott ez nem igaz. Ez csak a bevezetés volt, és a java csak most jön. Remélem.

Ha részt vettél a vidámparkos futáson és a várakozás közben csak azon járt a fejed milyen jó lenne futás után/helyett a Szecskában pancsolni... akkor most itt az alkalom, hogy ezt meg is tedd!

Két nappal a Fuss Budapest TRIO előtt egy fergeteges medencés bulival készülünk a Széchenyi fürdőben. Bizony, bizony! :D Ha részt vettél bármelyik Futóbulin, akkor azért, ha nem, akkor azért, mert ott lesz több száz ember, akinek egy része már bizonyított, hogy milyen hangulatot tudnak varázsolni.

Készülünk mi is, például Eszter, Jenni és Soma már felavatták a Fuss Budapest TRIO pólójukat a Széchenyi fürdő előtt a múlt héten, de mi többiek is lelkesen készülnek a nyár búcsúztató bulira. Mert bizony kedves futóbarátaim, a nyár végére érkeztünk.

Most, ahogy ezt írom, eszembe jutnak a május eleji napok, mikor elkezdődött nagyköveti munkánk. Legutóbb a Margitszigeten tartottunk nagy átbeszélést az elmúlt időszakról, illetve a Fürdőben tartandó esemény részleteiről és mindenki ugyanazt emelte ki visszatekintve: nem gondoltuk volna, hogy ennyire jól alakul, hogy ilyen sok feledhetetlen élményben lesz részünk a futóbulik által.

Összeverődött egy nagyon jó társaság, akik azért dolgoznak, hogy minél több fiatalt megismertessenek a futás örömével, és persze a bulikat sem vetik meg. Persze megismertünk nagyon nagyon sok embert is közben, kezdő futót, profi futót, kocafutót :) akikkel most mind együtt ünnepeljük az elmúlt időszakot és a Fuss Budapest TRIO-t, ami a "nagy megmérettetés" lesz sokunk számára.

Ezt szem előtt tartva a Szecskában a rendezvény ideje alatt a TRIO csapatok át tudják venni a rajtcsomagjukat, így két legyet üthetünk egy csapásra. De ha esetleg még nincs meg a csapat, vagy még nem jelentkeztetek, akkor itt azt is megtehetitek. Hostesseink bármiben segítenek. Ez az utolsó lehetőség a futás előtt!

Mivel várunk?

• gondoltunk a nagy partiarcokra és azokra is, akik csak egy kis kellemes pihentető kikapcsolódásra vágynak, lesz három medence
• fantasztikus látványelemek
• dübörgő zene, melyet a Rádió 1 DJ-i szolgáltatnak (MGee és Cookie)

Gyertek el ti is, és segítsetek egy hatalmas bulit varázsolni! Ha esetleg lemaradtok az eseményről, az on-line jelentkezés még él, és szombat este 18:00-ig még átvehetők a rajtcsomagok a Petőfi Csarnok mellett felállított versenyközpont sátránál 12:00 és 18:00 között.

ui: Ne hagyjátok otthon a fürdőruhát! :D Pénteken találkozunk!

Nem tudom, ti hogyan vagyok vele, de nekem borzasztóan nehezemre esett az elmúlt héten ebben a hőségben cipőt húzni és futni indulni. Mindig találtam valami kifogást, ami épp fontosabb volt, mint a futás, de amikor rájöttem, hogy már alig több, mint 2 hét van hátra a TRIO-ig, a lelkiismeretem győzött és máris a szigeten voltam!

Jenni kolleginám épp aznap dolgozott, így a hangulat már adott volt a futóklubban. Jókat nevettünk, ismerkedünk lelkes futótársakkal, akik végül rávettek, hogy el is induljak. Délután 5 óra, 100 fok, tűző napsütés. Nem mondom, hogy életem legjobb futása volt. Kicsit el is ment a kedvem, gondoltam jajjj, mi lesz velem, én ebben a melegben nem tudok edzeni a Trióra! :(

Tegnap szerencsére megtört a jég! Már javában készülünk a jövő hét pénteki esti, versenyt megelőző vizes bulira, ezért a Széchenyi fürdőhöz mentünk délután (szintén 40 fok), képeket készíteni az új Triós pólóinkban!

Úgy érzem sikerült kihoznunk a maximumot a dologból. Másztunk szobrokra, oszlopokra, feküdtünk fűben, lépcsőkön és még sorolhatnám (csak azért, hogy ne uncsi pózolós képek készüljenek).

Nagyon jó volt, mintha egy délutánra el is felejtettem volna, hogy mennyire meleg van, csak a Trió járt az fejemben és az, hogy mikor menjek ma FUTNI! Amint hazaértem, át is öltöztem és indultam vissza a Városligetbe! Gondoltam magamban, na, jó lesz ha ma futok egy laza 5-öst, ám 5 kili után még több energiát éreztem magamban, mint amikor elkezdtem, így 9,5 lett belőle.

Leírhatatlan érzés volt, jólesett tényleg. Már alig várom, hogy ma mehessek a Szigetre és újra futhassak! Hajrá srácok, már nincs sok hátra!!!